A dopamin hiánya kihat az egész nigrostriatalis rendszerre, és ennek következtében alakulnak ki az alapvető diagnosztikus ismérvet jelentő klinikai tünetek: nyugalmi tremor, rigor, bradykinesis, járászavar és posturalis instabilitás. Kiegészítő motoros tünet a mikrográfia, a mimikaszegény arc, a pislogáscsökkenés és a lefagyás. A motoros tünetek mellett autonóm (kenőcsös arc, seborrhoea, ortosztatikus hipotónia, vizelettartási zavar, obstipáció), illetve pszichés (depresszió, subcorticalis dementia) tünetek is megfigyelhetők. A betegnek nem feltétlenül jelentkezik minden tünete. Az idiopátiás PK akkor állapítható meg, amikor a felsorolt alapkritériumok mellett a szimptómák közül legalább kettő fellép, és a páciens tüneteit az L-dopa csökkenti. A klinikai diagnózis a nyugalmi tremor, a tünetek aszimmetriája és a jó L-dopa-reszponzivitás együttes előfordulása esetén a legbiztosabb. A PK diagnózisát a United Kingdom Parkinson’s Disease Society Brain Bank kritériumai alapján javasolják megállapítani[4]. Elkülönítő diagnózis szempontjából a PK mellett a „Parkinson-plusz” szindrómák (multiszisztémás atrófia, progresszív szupranukleáris paresis, kortikobazális degeneráció) és másodlagos Parkinson-szindrómák (vascularis elváltozás, gyulladás, agysérülés, daganat, mérgezés stb. következtében) okozhatnak parkinsonizmust. A pontos diagnózist nehezíti, hogy a PK-s betegek 30%-án nem jelentkezik tremor. Az MR-, a PET- és a SPECT-vizsgálat kiegészítő információt adhat az elkülönítő diagnózishoz[5].