Az átültetett sejtek elméletileg több mechanizmus útján is helyreállíthatják a neuralis transzmissziót, ezek sémáját az 1. ábra illusztrálja. (A) Minipumpa-mechanizmus: a beültetett sejt dopamintermeléssel és annak a környezetbe való diffundáltatásával gyógyszergyárként működik. A gyógyszerbevitellel összehasonlítva, ennek az elvnek előnye a kevesebb mellékhatás, ugyanakkor hátránya az adekvát adagolás extrém fokú nehézsége. (B) A graftsejtek fiziológiás integrációja a recipiens agyban, szinaptikus kapcsolódásokon keresztüli sejt-sejt kommunikációval: ez tűnik a legkedvezőbb megoldásnak, hiszen fennáll a transzmitterfelszabadulás élettani önszabályozásának lehetősége. Mivel a PK tüneteit a dopaminerg sejtek degenerációja okozza a substantia nigrában, a pótlás kézenfekvőnek tűnő célpontja a ventralis mesencephalon a nigrostriatalis pályák mentén végigfutó nyúlványokkal, amelyek a striatumban végződnek. Ennek ellenére világossá vált, hogy az embrionális sejtek nem képesek a maximális 3–3,5 mm-nél hosszabb axonok növesztésére, és a nigrostriatalis pálya teljes helyreállítása lehetetlen – következésképpen a graftokat a striatumban kell elhelyezni. (C) Trofikus mechanizmusok: a graft fejlődő sejtjei olyan faktorokat bocsátanak ki, amelyek stimulálhatják az axonburjánzást a megmaradt (a betegség által még nem érintett) szomszédos neuronokban.