Az 1987-ben a Lundi Egyetemi Kinikán operált első betegek esetében az intraoperatív stereotaxiás CT-képek alapján határoztuk meg az átültetés célhelyeit a putamenben és a nucleus caudatusban. Stig Rehncrona – Légrádi János magyar származású műszerésszel együttműködésben – speciális agysejt-transzplantációs műszert tervezett (Rehncrona–Légrádi-eszköz, Pat. no. SE 468770; JL Instruments, Lomma, Svédország) a stereotaxiás transzplantációs eljárásokhoz (a részleteket lásd a 17. számú hivatkozásban). A belépési pontot a koponyán, az implantátumok hosszúságát és a pályaszögeket a putamen és a nucleus caudatus felső és alsó határpontjainak koordinátáit összekötő vonalak metszéséből származtatták. A célterület kijelölésére 1989 után került sor MRI, illetve a Leksell-féle Surgiplan rendszer (Elekta AB, Stockholm, Svédország) segítségével. A szúrt csatornákat és a graftok elhelyezését úgy tervezik meg, hogy homogén reinnervációt hozzanak létre a putamenen keresztül. Az intraoperatív, hét célhelyet kereső MRI-vezérlés példáját a 2. ábra mutatja be. A Rehncrona–Légrádi-eszköz belső kanülje a beültetendő és szétválasztott sejtek szuszpenziójával van megtöltve, majd ezt helyezik a megtervezett agyi célpontokba. A 3. ábra mutatja az eszköz sematikus képét. Mind a hét unilateralis graftcsatorna elérhető egyetlen,