Valálik István

Stereotaxiás és funkcionális idegsebészet


Klinikai eredmények

A Lundi Egyetemi Klinikán 1987 és 2001 között 18 beteget operáltunk (a hivatkozásokat lásd fent). Az első két beteg egy oldalon kapott graftot a nucleus caudatusba (egy grafthely) és a putamenbe (két grafthely). A 12 hónappal a műtét után készített fluorodopa-PET-felvételeken csak kismértékű aktivitásfokozódás mutatkozott, amely összhangban volt az észlelt, motoros funkciót érintő kisebb klinikai javulásokkal. Ez az eredmény szerényebbnek bizonyult a vártnál, amit az átültetett, illetve túlélő sejtek elégtelen számának tulajdonítottunk. A transzplantációs technika kisebb módosításai során megváltozott a szövettárolás és a sejtszétválasztás közege, csökkent az idő az abortusz és az átültetés között, valamint vékonyabb (2,5 mm helyett 1 mm-es külső átmérőjű) transzplantációs kanülöket alkalmaztunk. Megszületett az elhatározás, hogy az elérhető sejtek számára elsősorban a putament kell célhelyül választani, a homogén dopaminerg reinnervációnak a putamenben való optimalizálása céljából. Az összesen 18, átültetésen átesett beteget felölelő vizsgálatsorozat alatt 30 transzplantációs beavatkozás történt, amelyek során 153 graft került a putamenbe (legfeljebb hét grafthelyre egy putamenen belül) és 42 graft a nucleus caudatusok fejébe (maximum két helyre), összesen 195 szúrt csatorna fölhasználásával. Négy beteg csak az egyik oldalon, míg 14 beteg bilateralisan kapott graftot. Két beteg esetében annyi sejt állt rendelkezésre, hogy a kétoldali beültetést egy beavatkozással lehetett elvégezni, míg 12 beteg műtéti eljárása több szakaszból állt[27]. Valamennyi beavatkozás eseménytelen és szövődménymentes volt, nem alakultak ki a műtéttel kapcsolatos mellékhatások. Minden beteg legalább egy éven keresztül immunszuppresszív terápiában részesült, amelynek kezdete a sebészi beavatkozást megelőző napra esett. A követés során egyetlen esetben sem mutatkoztak a kilökődés jelei. A graftok hosszú távú túlélését, valamint a striatum reinnervációját PET-vizsgálatok bizonyították. A [18]F-fel jelölt fluorodopa-PET során – az első két betegtől eltekintve (lásd fent) – a jelölt anyag fokozatosan emelkedő felvétele volt látható valamennyi beteg grafttal ellátott striatumában (5. ábra). Azok a páciensek azonban elégtelen számú túlélő sejtet kaptak, és az alig észlelhető emelkedés a fluorodopa felvételében összhangban állt a graftok csekély klinikai hatásával.

Stereotaxiás és funkcionális idegsebészet

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 183 7

A kötet az idegrendszeri működészavarok és kóros elváltozások korszerű műtéti megoldásait mutatja be. A stereotaxiás és funkcionális idegsebészet az orvostudomány és a biotechnológia egyik leggyorsabban fejlődő területe, így komoly igény mutatkozott egy áttekintő mű szerkesztésére. Ismertetésre kerül a daganatos betegek stereotaxiás biopszián és sugársebészeti eljárásokon alapuló kezelési alternatívája, a mozgászavarok, kiemelten a Parkinson-kór és az epilepszia sebészi kezelésének lehetősége. Áttekintést kap a Kedves Olvasó a krónikus fájdalomban szenvedő betegek terápiás alternatíváiról, a perifériás idegek stimulációjától kezdve a gerincvelő és a motoros cortex neuropacemakerrel történő stimulációjáig. A pszichiátriai sebészetben a reverzibilis megoldást nyújtó mély agyi stimuláció új távlatokat nyitott, leginkább a Tourette-szindróma és a kényszerbetegségek kezelése terén. A stereotaxia alapvető tételeiről, a hibaforrások elkerülésének lehetőségeiről és a gyakorlati alkalmazásra vonatkozó hasznos tanácsokról egyaránt olvashatnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/valalik-stereotaxias-es-funkcionalis-idegsebeszet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave