A Lundi Egyetemi Klinikán 1987 és 2001 között 18 beteget operáltunk (a hivatkozásokat lásd fent). Az első két beteg egy oldalon kapott graftot a nucleus caudatusba (egy grafthely) és a putamenbe (két grafthely). A 12 hónappal a műtét után készített fluorodopa-PET-felvételeken csak kismértékű aktivitásfokozódás mutatkozott, amely összhangban volt az észlelt, motoros funkciót érintő kisebb klinikai javulásokkal. Ez az eredmény szerényebbnek bizonyult a vártnál, amit az átültetett, illetve túlélő sejtek elégtelen számának tulajdonítottunk. A transzplantációs technika kisebb módosításai során megváltozott a szövettárolás és a sejtszétválasztás közege, csökkent az idő az abortusz és az átültetés között, valamint vékonyabb (2,5 mm helyett 1 mm-es külső átmérőjű) transzplantációs kanülöket alkalmaztunk. Megszületett az elhatározás, hogy az elérhető sejtek számára elsősorban a putament kell célhelyül választani, a homogén dopaminerg reinnervációnak a putamenben való optimalizálása céljából. Az összesen 18, átültetésen átesett beteget felölelő vizsgálatsorozat alatt 30 transzplantációs beavatkozás történt, amelyek során 153 graft került a putamenbe (legfeljebb hét grafthelyre egy putamenen belül) és 42 graft a nucleus caudatusok fejébe (maximum két helyre), összesen 195 szúrt csatorna fölhasználásával. Négy beteg csak az egyik oldalon, míg 14 beteg bilateralisan kapott graftot. Két beteg esetében annyi sejt állt rendelkezésre, hogy a kétoldali beültetést egy beavatkozással lehetett elvégezni, míg 12 beteg műtéti eljárása több szakaszból állt[27]. Valamennyi beavatkozás eseménytelen és szövődménymentes volt, nem alakultak ki a műtéttel kapcsolatos mellékhatások. Minden beteg legalább egy éven keresztül immunszuppresszív terápiában részesült, amelynek kezdete a sebészi beavatkozást megelőző napra esett. A követés során egyetlen esetben sem mutatkoztak a kilökődés jelei. A graftok hosszú távú túlélését, valamint a striatum reinnervációját PET-vizsgálatok bizonyították. A [18]F-fel jelölt fluorodopa-PET során – az első két betegtől eltekintve (lásd fent) – a jelölt anyag fokozatosan emelkedő felvétele volt látható valamennyi beteg grafttal ellátott striatumában (5. ábra). Azok a páciensek azonban elégtelen számú túlélő sejtet kaptak, és az alig észlelhető emelkedés a fluorodopa felvételében összhangban állt a graftok csekély klinikai hatásával.