A tapasztalatok szerint a sclerosis multiplex által okozott tremor csillapítására jelenleg is a thalamus a kizárólagos célpont. Egy retrospektív tanulmányban kimutatták, hogy féloldali thalamotomia után kezdetben 65–96%-os tremorcsillapodás érhető el, de a tremor az esetek 20%-ában egy éven belül visszatért. A funkcionális javulás mértéke 25–70% között váltakozik[42]. A műtéttel kapcsolatos morbiditás azonban lényegesen magasabb volt, mint más eredetű tremorok esetében, gyakorisága 18–57% közé esett[3]. Tremorcsillapítás tekintetében a thalamotomia ugyanolyan hatékonynak bizonyult, mint a stimuláció. Schuurman és munkatársai öt, stimulációval kezelt beteg közül három esetben tapasztaltak tremorrecidívát, ugyanakkor a thalamotomia hatása stabilabb volt: öt betegből négy esetében figyeltek meg tartós tremorszuppressziót a kétéves utánkövetés során[28]. A sclerosis multiplex által előidézett tremor műtéti prognózisa szempontjából alapvető fontosságú a betegszelekció. Figyelembe kell venni a betegség tüneteinek súlyosságát – különös tekintettel a beszéd-, nyelés- és kognitív zavarokra –, valamint az ataxia mértékét és a betegség progresszióját[42, 43]. Úgy tűnik fel, hogy a sclerosis multiplex esetében még több vizsgálatra van szükség a thalamusstimuláció hosszú távú hatásának biztonságos értékeléséhez.