Az előbbieknél pontosabb célzókészülék jellemzi őket, amely lehetővé teszi, hogy a targetet az ortogonálistól eltérő irányból érjük el. Az elvet először Leksell írta le. A rendszer lényege, hogy az eszköz egy ív kerületére merőlegesen áll, az ív mentén mozgatható formában (vertikális tengely mentén), illetve az ív forgatható erre merőlegesen egy horizontális tengely mentén is. A célzóív sugarának megfelelő mélységben az eszköz vége minden pozícióból indítva a célzóív által meghatározott kör középpontjába jut. A beteg fejéhez rögzített rendszer segítségével a célzóív középpontjának koordinátái (x, y, z) meghatározhatók. A Leksell által kifejlesztett célzórendszernek már több generációja is van[9]. A CT- és MR-vizsgálathoz Laitinen adaptert szerkesztett[10]. Ív középpontú elven működik a Todd–Wells-féle készülék is[11], csak itt a célzóív fix pozícióban van, és a beteg feje mozog, hogy a megfelelő targetpozíciót elérjük (1/C ábra). Továbbfejlesztett verziója a Brown–Roberts–Wells-féle rendszer[12]. Edward Robert Hitchcock (1929–1993) rendszerében[13] négyszög alapon egy x, y és z irányban mozgatható és az x tengelyen forgatható körcikken lehet csúsztatni a műszerbefogót (1/D ábra). A Patil-féle rendszer CT-orientált forgó rendszerű berendezés volt, amelynek szerkezetében először jelentek meg nagy keménységű műanyagok[14].