Angiográfiával igazolt, sugársebészetileg teljesen obliterált AVM-ek esetében újravérzésről egészen az utóbbi időkig nem volt tudomásunk. Az első sikeres gamma-késes AVM-kezelést Steiner és munkatársai közölték 1972-ben – azóta az angiográfiával igazolt nidusobliterációt világszerte az AVM gyógyulásának tekintették. 2000-ben találkoztunk egy beteggel, akiben az angiográfiával demonstrált AVM-elzáródást követően öt évvel újravérzés jelentkezett. A hagyományos craniotomiás műtét során eltávolított laesio szövettani vizsgálata azt mutatta, hogy az erek nagy részét hyalinosan degenerált hegszövet obliterálta (6/A ábra), néhányban azonban még mindig szervülő félben lévő thrombusokat észleltünk (6/B ábra). FVIII- és CD34-reakciók számos újdonképződött kapilláris és vékony falú kisér jelenlétét igazolták a granulációs szövetben a vérzések és thrombusok környezetében (6/C ábra). Ez az eset két tanulságot is közvetít számunkra. Egyrészt angiográfiai negativitás ellenére is létezhet mikrocirkuláció az angiomában, ami azzal magyarázható, hogy érfestéssel 1 mm alatti érlumen nem vizualizálható. Ilyenkor a sugársebészet hatásának követésében az AVM anyagcsere-aktivitásának detektálása funkcionális képalkotókkal – például PET-vizsgálattal – lehet segítségünkre. A patológia üzenete pedig az, hogy míg a thrombusokat szervítő sarjszövetet nem pótolja teljes egészében ér- és sejtszegény hegszövet, addig a neovascularisatio potenciális vérzésforrást jelent[26].