Az SCS az anginás fájdalom csillapításában rendkívül ígéretesnek tűnik fel – számos tanulmány jelent meg az utóbbi időben, amely egységesen kedvező eredményről számol be[39, 40, 41, 42, 43]. Mindezen túlmenően a terápiás hatás hosszú távon fenntartható, valamint a nitrátbevitel is csökkenthető SCS hatására. A megfigyelések arra utalnak, hogy a stimulációnak nemcsak fájdalomcsillapító hatása van, de a szívizom vérkeringését is javítja. PET-vizsgálattal kimutatták, hogy a stimuláció hatására az ischaemiás szívterületekben redisztribúció alakul ki a szívizom keringésében mind nyugalomban, mind gyógyszerrel kiváltott stressz-szituációban[44]. Nienke és munkatársai[45] prospektív tanulmányukban megállapították, hogy SCS alkalmazásával szignifikánsan javul az életminőség. Az egyéves követéses időszak alatt mind a szociális és mentális, mind a fizikális teljesítmények mérőszámaiban javulás következett be. Hautvast és munkatársai[46] stabil angina pectorisban szenvedő betegeknek ültettek be SCS-t és randomizálták őket. Az egyik csoportban egyáltalán nem volt bekapcsolva a stimulátor, míg a másikban arra utasították a pácienseket, hogy a stimulátort naponta 3 × 1 órán át tartsák bekapcsolt állapotban, illetve abban az esetben is, ha hirtelen angina lépne föl. Hathetes nyomon követés során összehasonlították a két csoportot, s megállapították, hogy a stimulációval kezelt betegek anginás rohamainak száma csökkent, fizikai teljesítőképességük időtartama nőtt, és sublingualis nitrátfelhasználásuk mérséklődött. Ugyancsak megfigyelhető volt az EKG-n az ischaemiás epizódok csökkenése és az ST-szakasz depressziójának enyhülése. Mindemellett a betegek életminősége javult, és anginás fájdalmuk is csillapodott. A fentiekből azt a következtetést vonták le, hogy a megfigyelések nem placebohatás következményei, hiszen a stimulátor valamennyi beteg esetében beültetésre került. Az ESBY tanulmányban Mannheimer és munkatársai[47] 104 beteget randomizáltak, 51 esetben arteria coronaria bypass beültetésére (CABG), 53 esetben pedig SCS-re. A tanulmány azt igazolta, hogy a gerincstimulációra randomizált betegekben szignifikáns, a Nottingham Health Profile (NHP) általános életminőség-kérdőív szerint 30%-kal nagyobb mértékű javulás volt kimutatható az alapállapothoz képest, mint a CABG-re randomizált csoportban[48]. Ezek az eredmények a négyéves követés során is állandóak maradtak. Megjegyzendő, hogy az ESBY tanulmányban az 5 éven belüli szíveredetű halálozás tekintetében az SCS- és a CABG-csoportok között nem volt különbség. Az ESBY tanulmány kimutatta továbbá, hogy a cardialis események hasonlónak bizonyultak ugyan a két csoportban, de a CABG-csoportban a cerebrovascularis események valószínűsége szignifikánsan gyakoribb volt, ami részben a műtéti morbiditásra is visszavezethető. A két randomizált csoport résztvevői között az anginás rohamok számában és a nitrátfelhasználás tekintetében azonban nem mutatkozott jelentős különbség. Egy másik prospektív, 104 betegből álló tanulmányban kimutatták, hogy az SCS-implantált anginás betegekben a stimuláció hatására szignifikánsan csökkent a nyugalmi, az aktivitásban bekövetkező és az összesített anginás epizódok gyakorisága és száma is[49]. DeJongste és munkatársai[41] randomizált tanulmányukkal ugyancsak bizonyították, hogy a gerincstimuláció a kontrollcsoporthoz képest komoly mértékben csökkenti az anginás rohamok számát és a nitrátfelhasználás mennyiségét. Öt további prospektív, de párosított kontroll nélküli tanulmány[45, 50, 51, 52, 53] eredményei azt mutatták, hogy az SCS-nek kedvező a hatása az anginás fájdalom csillapítására: elsősorban az anginás rohamok száma, valamint a nitrátfelhasználás mértéke csökkent. Mindemellett az NYHA-, valamint az NHB-fokozatbeosztás szerint is javulás következett be. Andersen és munkatársai[54] azt vizsgálták, hogy vajon a stimuláció képes-e a myocardialis infarctus tüneteit elfedni. A SCS-sel kezelt 45 anginás betegből három szenvedett el myocardialis infarctust, és valamennyien túlélték. Mindhárom páciens észlelte, hogy a fájdalom különbözött a korábbi anginás fájdalomtól. A szerzők arra a véleményre jutottak, hogy a stimuláció nem fedi el a szívinfarktus tüneteit[55], azaz az SCS mérsékelte az anginás rohamok súlyosságát, de nem nyomta el a cardialis fájdalom észlelését mint a szívinfarktus alarmírozó tünetét[56]. Murray és munkatársai[57] szerint az SCS elősegíti az anginás fájdalomban szenvedő betegek kórházba kerülését anélkül, hogy elfedné a föl nem ismert infarktusokat.