A motoros kéreg elektromos stimulációja (MCS) az elektromos terápia speciális, a közelmúltban kifejlesztett módszere. Az eljárás során a kezelésre gondosan kiválasztott betegekben az elektromos áramot – beültetett elektródák segítségével – a motoros kéregre vezetik. Az elektromosság alapvető jelenség a természetben, és alkalmazása az orvostudományban már régen elkezdődött: a primer motoros kéreg (M1) elektromos stimulációja nem kevesebb mint 50 évre tekinthet vissza a fájdalom és a mozgászavarok kezelése terén. Bucy és mások első, a Parkinson-kórt (PK) az M1 kimetszésével[1] kezelő kísérletei után Penfield és Jasper a precentrális és később a posztcentrális gyrus eltávolításával tudta csökkenteni az égő arcfájdalmat. A műtét sikere bizonyította ezeknek a kérgi mezőknek a fájdalom patofiziológiájában játszott szerepét[2, 3]. Woolsey és munkatársai 1979-ben a tremor és a rigor csökkenését mutatták be PK-s betegeken a precentrális gyrus stimulációja után, de beültetett elektródák nélkül[4]. Néhány évvel később Hosobuchi krónikus dysaesthesiás alsó végtagi fájdalmat csillapított 44 betegben subcorticalis elektródák szomatoszenzoros agykéregbe történt beültetésével[5]. Lenz és munkatársai 1989-ben gerincvelő-sérülést követően kialakult másodlagos centrális fájdalom esetén fokozott tüzelési aktivitást mutattak ki a szomatoszenzoros thalamicus neuronokban[6]. Mindezek után 1991-ben Tsubokawa és munkatársai először alkalmazták az epiduralis MCS-t stroke utáni thalamusfájdalom[7] hatásos alternatív kezeléseként[8]. Hét betegből ötben jó vagy teljes fájdalomcsökkenés volt észlelhető epilepsziás roham vagy egyéb mellékhatás nélkül a követési időszak két éve alatt. Meyerson és munkatársai 1993-ban perifériás neuropátiás fájdalom (NP) során tapasztaltak hatékonyságot[9], 1995-ben pedig Canavero munkacsoportja számolt be a propofolteszt bevezetése után[10] a primer szomatoszenzoros (S1) area (1-es, 2-es, 3-as Brodmann-mező) stimulációjának analgetikus hatásáról centrális fájdalom esetén[11]. Nguyen és munkatársai 1998-ban írtak elsőként PK-s betegek vonatkozásában az akciós tremornak az M1 motoros régió stimulációjával történő enyhítéséről[12] és ezzel új fejezetet nyitottak a motoros kéreg ingerlésének történetében: 1998 és 2007 között 512 beteg kapcsán számoltak be az MCS hatásosságáról fájdalomcsillapítás (422 eset), illetve mozgászavarok (84 eset, ezek közül 22 mély agyi stimulációval kombináltan) vagy funkcionális stroke rehabilitációja terén[13]. Az MCS 1995-től népszerűvé vált: a betegek száma nő, és az indikációs terület folyamatosan bővül. Több tanulmány is foglalkozik a hatásmechanizmussal, a sebészi technikával, valamint a követéssel és az eredményekkel. Jelenleg az MCS az általános irodalom és az oktatási gyakorlat részévé vált a neuromoduláció és a funkcionális idegsebészet területén.