Amennyiben az epilepsziás rohamokat igazolhatóan egy körülírt elváltozás okozza, úgy laesionectomia indikálható. Ez általában cavernomát, jóindulatú gliomát, fokális corticalis dysplasiát vagy egyéb dysgenesist jelent. Az esetek 10–15%-ában nemcsak a laesio, hanem az azt körülvevő agyi terület is okolható a rohamok kiindulásáért, így a műtét során a lokalizációtól függően a környező corticalis area biztonsági reszekciója is szóba jön[25]. A cél a laesio teljes eltávolítása. Elokvens régióban elfogadható a részleges laesionectomia – az epilepszia sebészetében megfelelő indikáció, jól körülhatárolható fókusz esetén a laesionectomiától várható a legjobb eredmény[7, 26]. Ha rohamok maradnak vissza tumoreltávolítás után, fölvetődik a lehetőség, hogy a reszekció csak részleges, annak ellenére, hogy az MRI nem mutat ki reziduumot[2, 27, 28]. Cavernosus malformatiók mellett általában hemosziderint tartalmazó területek vannak, amelyek eltávolítása szükséges a rohammentességhez[25] (4/A ábra). A nagyobb arteriovenosus malformatiók esetében a patológia és az epileptogén cortex viszonya nem mindig egyértelmű, így az arteriovenosus malformatio (AVM) reszekciója után maradhatnak vissza rohamok. Invazív vizsgálatokra általában nincs lehetőség, így sokszor tervezetten második beavatkozásra lehet szükség az epileptogén laesio azonosításához és eltávolításához[25]. A kérgi fejlődési rendellenességek esetében azok kiterjedése határozza meg az eltávolíthatóságot[29, 30].