Állatokon végzett kísérletekkel igazolták, hogy az anterior cingularis régió kulcsszerepet játszik a Papez-féle limbicus körben, mivel roncsolása jelentős emocionális változásokat eredményezett[50]. Fulton az anterior cingularis régiót potenciális pszichiátriai sebészeti célpontként javasolta[51]. Az első nyitott cingulotomiát Scoville végezte[41], s ennek során a gyrus cinguli supracallosalis rostjait metszette ki. Az 1950-es években ez a beavatkozás világszerte elterjedt – Massachusettsben speciális idegsebészeti központ alakult, ahol a cingulotomiával kapcsolatban a világon a legnagyobb tapasztalatra tettek szert. Stereotaxiás beavatkozás során a középvonaltól 7 mm-re bilateralisan, az oldalkamrák elülső szarva mögött 20–25 mm-rel, a kamrák tetejének síkja fölött 2–5 mm-rel történik a termokontrollált laesio[52]. Eredetileg ezt a beavatkozást a krónikus csillapíthatatlan fájdalom és a szorongás kezelésére alkalmazták, de a major depresszió és a kényszerbetegség kezelésében is kedvező eredményeket tapasztaltak. Az irodalomban kezdetben 30–40%-os javulásról számoltak be, de később a pontosabb indikációs feltételek bevezetését követően ez a szám elérte a 60–70%-ot[53]. Magyarországon az első CT-vezérelt stereotaxiás cingulotomiát 2008-ban végeztük[54] (2. ábra). A beavatkozás hatásos lehet több pszichiátriai betegségben, mivel viszonylag magas hatásfoka mellett a szövődmények aránya alacsony[55]. A laesiós műtétek között az egyik leginkább elterjedt beavatkozás volt.