Minden, TS-ben szenvedő gyermek és felnőtt egyénileg különböző motoros és vokális ticet mutathat – ezek akaratlanul fellépő, az izomrendszert érintő hirtelen mozgások. A motoros ticek általában rövidek és szabálytalanok, s a leggyakrabban az arcon és a fejen mutatkoznak hunyorgás, grimaszolás, szemgolyó-elfordítás és fejrángatás formájában. Motoros tic előfordulhat még a vállakban vagy a karokban (például akaratlan vállfelhúzogatás, a karok hirtelen kiegyenesítése). Ritkábban, bár nem szokatlan módon, a tic a törzsben és a lábakban is jelentkezik. Mivel ezek a mozgások egyrészt nagyon rövidek, szinte észrevétlenek, másrészt nagyon feltűnőek és groteszkek is lehetnek, megkülönböztethetünk egyszerű és komplex motoros ticet. Az egyszerű motoros ticek gyakran annyira enyhe formában jelentkeznek, hogy azokat egyszerű egyéni jellegzetességnek vagy idegességnek tartják. A komplex motoros ticre példa a szökdécselés, ugrálás, guggolás, esetleg furcsa kar- vagy törzsmozdulatok. Vokális ticen hangok vagy zajok önkéntelen kibocsátását (ún. egyszerű vokális tic) vagy szavak, esetleg mondatok önkéntelen kimondását (ún. komplex vokális tic) értjük[10]. Tipikus vokális tic lehet ugyanakkor az akaratlan, visszatérő köhögés (megfázás hiányában), sipítás, torokköszörülés, dörmögés, hangos be- és kilégzés, lihegés, kacarászás, esetleg ugató vagy nyivákoló hangok (összefoglalva l. 3. táblázat). A ticek akaratlanok, ugyanakkor alávethetők bizonyos mértékű akaratlagos irányításnak. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb érintett el tudja nyomni a tüneteit néhány percre, esetleg néhány órára. Amennyiben a TS-ben szenvedő gyermek/felnőtt az orvosi vizsgálat alatt elnyomja a ticjeit, a diagnózis felállítása nehezebbé válhat. E jelenség ráadásul könnyen félreértéshez vezethet a szülő és a tanárok között, például ha a ticek csak otthon vagy csak az iskolában jelentkeznek. Az érintettek elmondása szerint a ticek visszatartása kényelmetlen és megerőltető, és nagy feszültséggel jár. Némelyek (inkább felnőttek, mint gyermekek) azt mondják, hogy a ticek jelentkezését egyfajta nagyon rövid „előérzet”, késztetés (premonitory sensation) előzi meg, amely a tic megtörténte után automatikusan csökken[10]. Az egyéb tünetek, mint a gondolati coprolalia (obszcén gondolatok), koprográfia (obszcén szavak vagy kifejezések írása) és a gondolati palilalia (a hallott szó utolsó szótagjának halk megismétlése) csak akkor ismerhetők föl, ha a klinikus konkrétan rájuk kérdez. Az utóbbi tünetek nem szükségesek feltétlenül a diagnózis fölállításához[8].