Különböző képalkotó eljárásokat használó vizsgálatok alapján[15, 16, 17, 18, 19, 20] a cortico–thalamo–corticalis körök zavara körvonalazódik, amelyben a neuralis gátlási funkciók alulműködése feltételezhetően erős[21]. Funkcionálisan a ventralis striatum területe köthető össze a leginkább a TS tüneteivel: ennek ingerlése helyváltoztató mozgást, csámcsogást, nyelést, nyelvnyújtogatást és más sztereotip viselkedésmintát okoz[22]. A ventralis striatum (a putamen és a caudatus együttes elnevezése) a bazális ganglionok (BG) része, mely a serkentő bemeneteket fogadja[23]. A legfőbb kimeneti forgalom a globus pallidus internán és a substantia nigra reticulatán keresztül zajlik, s gátló hatással van a serkentő premotoros neuronokra a ventralis thalamusban[24]. A hyperkinesis (ahogy például a korai Huntington-choreában látható) a globus pallidusba tartó indirekt pályarendszer gátló striatalis neuronjainak degenerációja következtében alakul ki, emiatt a globus pallidus externa fölszabadul a gátlás alól. Ez a subthalamicus nucleus gátlásához vezet, ami csökkent aktivitást jelent a globus pallidus interna/substantia nigra reticulatára nézve, s így mérséklődik a thalamus GABAerg gátlása is[23, 25]. Ehhez hasonlóan a ventralis striatum/pallidum körének zavara a motoros, kognitív és limbicus válaszok gátlásának zavarával jár, ami a ticek felszabadulását, illetve az OCD-ben is látható rituális viselkedést idézi elő. Az egészséges BG tehát a direkt pályarendszeren keresztül kiválasztja és erősíti az akaratlagos mozgásokat, míg az indirekt pályarendszeren át gátolja az akaratlan cselekvéseket.