A stereotaxiás keret fejlesztését számos tényező befolyásolta, s ebben döntő momentum volt, hogy a stereotaxiás rendszert a sugársebészetben is elkezdték alkalmazni. A besugárzókészülékek (gamma-kés vagy lineáris gyorsító – LINAC) használata a fejlesztést egy többé-kevésbé könnyen használható, ív középpontú rendszer felé vitte, mint a Leksell-féle rendszer. A belső besugárzás összetettebb felhasználása, mint például a radioaktív izotópmagok különböző, nem szimmetrikus alakú elváltozásokba való beültetése, összetettebb tervezést és a stereotaxiás eszköz angulációjában több lehetőséget igényelt. Az izotópmagok méretei: hosszúság – 4,5 mm, átmérő – 1,5 mm. A sugáreloszlás hasonló egy csont alakjához (femur a Miki egér képregényben). Az ív középpontú rendszer – a célzó körív különböző szögeiben előforduló korlátozott célpontelérés miatt – kevésbé használható az izotópmagok implantációjában (brachytherapiában), mint a szögkoordinátákon alapuló ívpoláris lineáris rendszerek, mint például a Riechert–Mundinger-rendszer. A célpontot a célzóív különböző angulációinak kombinációjával és a célzó köríven az eszköztartó további szögbeállításával lehet elérni. Az ív középpontú rendszerekben a stereotaxiás keret tervezése és montázsa egyszerűbb a lineáris stereotaxiás keretekhez képest. A poláris rendszerekben a szögbeállítás az anterior-posterior (y tengely), a jobb-bal (x tengely), valamint a fenti-lenti (z tengely) irányokban lehetséges. Mindez a műszert tartó eszköz szögének előre-hátra, illetve oldalra való módosításával érhető el. A dőlésszögek nagyobb szabadságfoka és a több beállítási lehetőség miatt a pontosság nagyobb fokú kontrolljára van szükség az elektródabeültetések (3. ábra) vagy más beavatkozások, például biopszia során. Emiatt a Radionics- és a Riechert–Mundinger-rendszerek fantomot használnak: ez olyan eszköz, amely az x, y és z koordináták beállításával megmutatja a célpontot. A célzóívet a fantomon elhelyezett ugyanolyan kerethez rögzítik, mint amilyen a beteg fejéhez van rögzítve. A következő lépésben a célzó körívet a kiszámolt paraméterek alapján állítják be. Az eszköz és a fantom csúcsi végpontjának érintkezése biztosítja a műszer torzítás nélküli beállítását (4. ábra). A fantomalapú stereotaxiás eszközök a korrekt keretbeállításon túl lehetővé teszik a sebész számára, hogy a használt műszer állapotáról is tájékozódjon. Könnyen felismerhető a műszer sterilizációs folyamatot követően kialakuló esetleges, akár apró mértékű torzítása is. A műszerekből adódó pontatlanságok ellensúlyozására a műszernek a fantomban megjelölt célpontra való állításával van lehetőség. A fantomalapú stereotaxiás rendszer nagy magabiztosságot nyújt a sebész számára a stereotaxiás műtétek során.