A fornixnak bizonyítottan jelentős szerepe van a limbicus rendszeren keresztül a memóriafunkciók működésében. Hamani és munkatársai 2008-ban publikáltak egy esetet, amelynél a hatást a fornix közelségével is lehet magyarázni[91]. Laxton és munkatársai[134] hat, korai stádiumban lévő AK-s beteg részvételével I. fázisú klinikai vizsgálatot indítottak: a célpont mindkét oldalon a középvonaltól 5 mm-re lateralisan a fornix függőleges része előtt, azzal párhuzamosan a hypothalamuson belül és 2 mm-rel a tractus opticus dorsalis felszíne fölött helyezkedett el. A ventralis érintkezőket aktiválták 3–5 V, 130 Hz és 90 µs-os folyamatos impulzusokkal. A betegek jól tolerálták a műtétet, szövődmény nem lépett föl. Magasabb stimulációs értékek mellett átmeneti autonóm és cardiovascularis mellékhatást (melegségérzet, szívdobogás, pulzusszám és vérnyomás-emelkedés) észleltek. Az sLORETA vizsgálat során 38–52 ms latenciával az ipsilateralis hippocampus és parahippocampalis gyrus, 102–256 ms latenciával az azonos oldali középső és hátsó cingularis kéreg és a precuneus fölött volt látható kiváltott válasz. Az FDG-PET-vizsgálat temporoparietalisan, a primer és a másodlagos szenzoros és motoros areák területén és a cerebellumban mutatott metabolizmusfokozódást. Az MMSE szerinti, műtétet megelőző 11 hónap alatti átlagos kognitív hanyatlás 2,8-ről a műtét utáni 11 hónapban 0,8-re csökkent. Az Alzheimer’s Disease Assessment Scale–Cognitive Subscale (ADAS–Cog) szerint négy beteg esetében a pontérték 1,3–4,0 ponttal csökkent, míg 12 hónap után átlagosan 4,4 ponttal volt jobb a műtét előttinél, elsősorban a felidéző (recall) és felismerő (recognition) funkciók javulása révén.