Soha ne mondjuk, hogy „szerintem működni fog”. Biztosnak kell lennünk abban, hogy tervünk tökéletes, és a betegnek semmilyen kára nem származik a beavatkozásból. Még egy „talán” sem fogadható el. A tudás minimális alap kell, hogy legyen egy jó stereotaxiás idegsebész esetében. A stereotaxiás idegsebészetben minimalizálni kell a kockázatokat, mivel nem biztos a kivétel nélküli siker. A stereotaxiás idegsebészet a tengeralattjáró parancsnokának munkájával hasonlítható össze, nem pedig egy repülőgép pilótájáéval, aki látja és várja, mi történik. Az általános idegsebészek munkájához ott van a mikroszkóp, a neuronavigáció (a stereotaxia keret nélküli formája, amely tulajdonképpen csak egy mankó), az ultrahangos disszektor (CUSA), a koaguláció, ott vannak a lézerek és az intraoperatív képalkotó eljárások. Stereotaxiás idegsebészként pontosan kell tudni, merre haladunk és mit is csinálunk. Az általános idegsebészeknek a stereotaxiás idegsebészethez való „hozzászólásai” csak a tisztelet és a csodálat hangjai, mert a szánakozás ingyenes, de az irigységet meg kell szerezni. A stereotaxiával foglalkozó kollégáknak – használjanak bármilyen műszereket is – a szerénység és a tisztelet a két legfőbb tulajdonsága. Legyünk óvatosak, mert megkísérlik megszüntetni a stereotaxiás idegsebészet önállóságát, ami veszélyeztetheti a beavatkozások színvonalát! Kérem, nézzék el a fejezet végén tanúsított hevességemet.