Egy, a jobb oldali arcfél lágy szöveteit infiltráló angiomyolipoma talaján kialakult, szekunder krónikus klaszterfejfájásban szenvedő beteget műtöttünk meg. A patológiás folyamat kezdetétől a páciensnek fokozatosan alakultak ki a klaszterfejfájáshoz (a vegetatív tünetek szempontjából is) hasonlító visszatérő fájásrohamai, amelyek egyre erőteljesebbé váltak, megközelítvén a napi 60 fájdalmas rohamot. A betegnek a rohamok csillapítására átlagosan napi 25 szubkután szumatriptáninjekcióra volt szüksége, ezenkívül folyamatos vénás morfininfúzióra (napi 480 mg!). A páciens azonos oldali pHyp-DBS-en esett át intézetünkben (a célpont ugyanaz volt, mint a primer klaszterfejfájásos esetekben) 2009-ben. A beavatkozás után szembetűnő csökkenést tapasztalt mind a fájdalomrohamok intenzitásában, mind frekvenciájában (egy roham minden második két hónapban), és lehetőség nyílt a morfinterápia felfüggesztésére. Mivel a beültetés után egy évvel lokális fertőzés alakult ki a belső pulzusgenerátor helyén (a jobb oldali szubkután, kulcscsont alatti szövetekben), eltávolítottuk az egész stimulációs rendszert, amit a fent említett tünetek visszatérése követett.