A sűrűn visszatérő, krónikus medencefájdalom összefüggésbe hozható az alsó húgyúti traktus, a szexuális és a hólyagürítési funkciók zavarával, miközben kóros szervi folyamat nem igazolható[1]. Definíciójában legalább hat hónapos időtartam szerepel. Amennyiben a panaszok gyógyszeres kezeléssel nem csökkenthetők, SNS javasolható. A medencefájdalom következménye 80%-ban valamilyen vizelési probléma lehet. A visceralis fájdalom kialakulásában is nagy szerepe van a centrális szenzitizációnak, és a krónikus medencefájdalom gyakran társul más kismedencei működészavarral[43]. A perifériás idegstimuláció elfogadott eljárás a poszttraumás és posztoperatív neuropátiás fájdalom, az occipitalis neuralgia és a regionálisfájdalom-szindrómák kezelésében[44], de az irodalomban relatíve kevés esetszám és közlemény található SNS alkalmazására medencefájdalom esetén. Siegel és munkatársainak közleményében a medence- és urogenitalis fájdalom SNS hatására tízből hat betegnél jelentős mértékben javult[45]. A krónikus analis és perianalis fájdalom a VAS szerint 8,2-ről 2,2-re csökkent[46]. Egy esetismertetés a vulvodynia kezelésében is hatásosnak találta[47]. Maher 15, egy oldalon stimulált betegének retrospektív értékelése során a VAS-pontszám 8,9-ről 2,4-re esett, a betegek 87%-ánál legalább 50%-os volt a fájdalomcsökkenés[48]. Whitmore és munkatársai 33 betegénél a tesztelési idő alatt 78%-osnak, a végleges implantáció után 52%-osnak bizonyult a fájdalomcsökkenés[49]. Huszonkét beteg kettős vak-, randomizált vizsgálata során 17 páciensnél (77%) szignifikáns hatás volt elérhető, átlagosan 59%-os fájdalomcsillapodással[50]. Comiter 28 beteges sorozatában átlagosan 14 hónapos követés után a fájdalom 5,8-ről 1,6-re (73%) enyhült[51]. Hosszabb követéses tanulmányokban a narkotikus analgetikumok adagjának jelentős csökkenéséről számoltak be, bár viszonylag magas (50%-os) volt az explantációs arány[52]. Marinkovic és munkatársai 30 beteget legalább 72 hónapig (átlagosan 84 hónapig) követtek, a VAS-pontszám 6,5-ről 2,4-re (64%) csökkent[53]. Gajewski és Al-Zahrani 78 tesztelt betegéből 46 betegnél (59%) került sor végleges beültetésre, és átlagosan 62 hónapos követés után 72%-os javulást értek el. Náluk az újraoperált betegek aránya 50%-os volt[54]. Marcelissen és munkatársai az 1990 és 2010 között megjelent irodalmat elemezték, és megállapították, hogy e témában összesen 12 releváns publikáció született[55]. Ezek közül 10 közleményben interstitialis cystitis, két közleményben más volt a kiváltó ok. Az előbbi csoportban a reszponderek aránya 5–87 hónapos követés alapján 51–77% közé esett, és a fájdalompontszám alapján 40–72% közötti javulást értek el. A szerzők azt a következtetést vonták le, hogy még nincs elegendő bizonyíték a krónikus medencefájdalom kezelésében alkalmazott SNS szerepének értékelésében. Az eredmények biztatóak, de még kevés az esetszám ahhoz, hogy meghatározható legyen, mely betegek számíthatnak javulásra a leginkább.