A gerincvelő-sérülés következtében kialakult para- vagy tetraplegia kezdetben detrusorakontraktilitással társul; később az autonóm vizeletindítási spinalis reflexek felerősödésével a detrusorban hiperaktivitás lép fel, s ezzel együtt a sphincterben is túlműködés keletkezik. Együttesen ezt az állapotot detrusor-sphincter dyssynergiának (DSD) nevezik, amely a húgyhólyagban fokozott nyomást, majd refluxot idéz elő következetes veseműködés-zavarral[119]. A vesicourethralis reflux húgyúti fertőzéseket, szeptikus sokkot, hydronephrosist és veseműködés-leállást is okozhat, s indirekt módon vérnyomás-emelkedéshez és akár koponyaűri vérzéshez vezethet[120]. Ilyenkor általában a detrusor izomgörcsét oldó antimuszkarin készítmények és rendszeres katéterezés alkalmazható. Botulinumtoxin adása is eredményes lehet[121]. Alternatív megoldásként állatkísérletekben, majd embereken is alkalmaztak SNS-t. Mivel még a gerincvelő-sérülés nélküli betegek esetében sem tisztázták teljesen az SNS hatásmechanizmusát, itt is több elmélettel magyarázzák a hatást. A sacralis afferenseknek a paraszimpatikus efferensekre direkt módon gyakorolt gátló befolyása a sacralis gerincvelőn keresztül hathat. Az agyra kifejtett hatás az n. hypogastricuson keresztül lehetséges, ami a hólyagnyomással korreláló vérnyomás-emelkedést magyarázhatja. A praeganglionalis paraszimpatikus motoros neuronok aktiválása csökkentheti a detrusor túlműködését, és az n. hypogastricus szimpatikus rostjain keresztül gátló hatás alá kerülhetnek a medence paraszimpatikus ganglionjai.