Kalmár (2013) szerint a prevencióban elsődleges szerepet az egészségnevelés, egészségfejlesztés jelentené, mely komplex módon magába foglalná a testi, a mentális, a kulturális és a spirituális nevelés kora elemeit gyermekkortól a családokban, az óvodákban, az iskolákban és a médiában egyaránt. Ez érinti az intézményes oktatásban részt vevő pedagógusokat is, hiszen sokszor munkahelyüket elutasító, agresszív, erőszakos légkörűnek élik meg. Készségfejlesztésre és sok információra van szükségük, hogy megérthessék saját maguk és kollégáik stresszre adott reakcióit, azokat a viselkedési jegyeket, amelyekről a saját közösségükön belül is felismerhető a túlterheltség és a lelki zavarok. A prevencióhoz hozzátartozik a rendelkezésre álló támogató, segítő lehetőségekről való tájékoztatás, és szükség esetére a kezelésben való részvétel támogatása. Az öngyilkosság prevenciója mindig a bizalomteli kommunikáció kialakításával kezdődik, hiszen eddigi megállapításaink egyértelműen bizonyítják, hogy az öngyilkosságig vezető folyamatban kritikus szerepe van a fiatal és az őt körülvevő környezet közötti kölcsönös kommunikációnak. A veszélyeztetett gyermekek és serdülők sokszor még a verbális és nonverbális kommunikáció finom árnyalataira is túlságosan érzékenyek. Ennek az a fő oka, hogy családjukból és baráti körükből gyakran hiányoznak a bizalmas, bensőséges kapcsolatok, sok esetben környezetüktől nem kapnak szeretetet és elismerést, sőt, akár alapvető gondoskodásban is hiányt szenvednek.