Az anorexia terápiájának fejlődése a kezdetektől szorosan összekapcsolódott a családterápiával. Sok-sok esettanulmány és kontrollált hatástanulmány bizonyítja, hogy a fiatal, eredeti családban élő anorexiás betegek családterápiás kezelésének hatékonysága nagyon jó (részletes áttekintés Túry, Szabó 2000; Túry, Pászty 2008; Túry 2012). Mint láttuk, az evészavarok etiopatogenezisében a család kitüntetett szerepet játszik: prediszponáló, precipitáló és tünetfenntartó hatással egyaránt bír. Bateson favágóhasonlata az egymásra körkörösen ható tényezőket és az anorexiás családok működését egyaránt tökéletesen leírja. Azt gondoljuk, hogy a favágó kivágja a fát, amely egyszerűen csak elszenvedi ezt az aktust. És bár valóban igaz, hogy a kéz és a balta felemelését irányító impulzus a favágó agyában születik meg, a csapások irányát, helyét a maga sajátságaival – dőlésszögével, törzsének vastagságával, az előző csapások nyomaival stb. – tulajdonképpen a fa határozza meg. Vagyis a fa önmaga kivágásában aktívan részt vesz; a hatás-ellenhatás az első fejszecsapástól kezdve körkörös folyamattá alakul (Bateson 1979). A lineáris modellekkel szemben, amelyek a családot ártó tényezőnek tekintik, a cirkuláris hatás elmélete, a beteg és a család interakcióit kölcsönös egymásra hatásukban értelmezi. Így az egymásra mutogatás – „a család betegíti meg a gyermeket”, „minden rendben volna, ha nem lenne a gyerek beteg” – kiküszöbölhető. A cirkuláris hatás elmélete tehát a betegséget a családi rendszer stabilizálásának maladadaptív kísérleteként értelmezi.