Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


Fókusz és fókuszjelölés

A legismertebb olyan nyelvekben, amelyek fókuszáthelyezést alkalmaznak (legalább fakultatívan), a fókuszra a semleges (nem-fókusz) elemekhez képest nagyobb prozódiai prominencia esik, s ez a prominencia a fókuszált konstituens nem kanonikus pozícióban lévő előfordulására is jellemző, azaz a szintaktikai jelölés nem iktatja ki a prozódiait. A különböző grammatikai fókuszjelölési módok egy nyelven belüli együttes megjelenése közül a magyarra is épp ez utóbbi jellemző: főhangsúly és áthelyezés. Az (1a) kérdésre válaszolva az (1b) mondatban a tárgyi szerepű fókusz kanonikus ige mögötti pozíciójából az ige elé kerül, és főhangsúlyt visel.1 Ugyanerre a kérdésre (1c) is megfelelő választ ad ((1b) és (1c) különbségére a 3. és 4. pontban még visszatérünk). Itt a tárgyi fókusz az ige mögötti alaphelyzetében marad, és szintén főhangsúlyt visel.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave