Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


A baloldali rekurzív bővítés kapcsolata a szintaktikai megjósolhatósággal és ennek prozódiája

Az első, ami szembetűnik, az, hogy a kísérleti alanyok közül többen is megmegakadtak az igétől balra lévő szerkezet felolvasása során, míg az igét követő szakaszban erre nem volt példa, ott könnyedén és határozottan szegmentálva olvastak fel. Ennek oka származhat magának a felolvasásnak a természetéből, leginkább abból, hogy a baloldali rekurzív szerkezetben a rekurzív bővítés során egészen az ige előtti csoporthatárig (az alatt névutóig) még a szintaktikai szerkezet sem volt a maga teljességében megjósolható. Így miközben a felolvasás során előre kellett tervezni a prozódiai szerkezetet a csoport feje irányában, a fej ismerete nélkül maga az eredményezett prozódiai szerkezet sem lehetett teljesen kifejező. A felolvasás több esetben így olyan – meglehetősen monoton – bemondásokat eredményezett, ahol a felolvasás nem tükrözte kellőképpen a mögöttes szintaktikai szerkezet hierarchiáját. Az ige mögötti mondatszakaszban ilyen problémával nem találkoztunk: igaz, hogy itt is voltak balra történő rekurzív bővítések, azonban a „felesége kedvenc... ” szakasz után könnyen megjósolható volt, hogy itt birtokos szerkezet következik és annak prozódiája a birtokos szerkezet fejének azonosításáig felépíthető volt.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave