„Az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő, sajátos nemzeti megközelítést alkalmaz.” Lásd Orbán nagy nyilvánosságot kapott, 2014. évi tusnádfürdői beszédét, ahol ezt a kifejezést először használta (http://valasz.hu/itthon/orban-viktor-tusvanyosi-beszede-102474). Mint azt Révész (2019b) kimutatta, a magyar közéletben és köznyelvben már 1816-tól időről időre használták az „illiberális” kifejezést, és közvetlenül a 2010-es választások előtt több politikai elemző is már „előre” illiberálisnak minősítette a hatalomváltásra készülő Orbán Viktor várható politikáját.

Az „illiberális demokrácia” kifejezés egyébként nagyban hajazott a putyini Oroszországban, Vlagyiszlav Szurkov 2006 elején megjelent „szuverén demokrácia” koncepciójára. Szurkov Putyin elnöki hivatalának helyettes vezetőjeként adta közre ezt a megfogalmazást. Érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy a tusványosi Orbán-beszéd után a magyar külpolitikai narratíva központi állítása lett a Nyugat hanyatlása és a Nyugattal szemben kihívást intéző keleti hatalmak folyamatos felemelkedése.