A bevezetett mutatók sokrétű használatát számos példa illusztrálja, melyek leírása a hivatkozott tanulmányban olvasható (Pálvölgyi & Horváth, 2023). Az ACM alkalmazásának kedvező tapasztalatai arra utalnak, hogy a modell az innováció elterjedésének néhány fontos aspektusát írja le, és értékes új lehetőségeket kínál az adatelemzéshez és az eredmények értelmezéséhez az empirikus vizsgálatokban. Absztrakt jellege folytán nemcsak az oktatási innovációk kontextusában, hanem más innovációs területeken is alkalmazható.

Érdemes kitérni arra, hogy az Innova kutatásban az innovációátvétel szintje minden intézménytípus esetében jelentősen magasabbnak mutatkozott, mint az innováció átadásának szintje (Fazekas et al., 2021). Ez nem jelent problémát az innovációterjedés szempontjából, mivel egy oktatási rendszer innovatívvá válhat oly módon, hogy szervezeteinek túlnyomó többsége rendszeresen átvesz innovációkat, míg csak egy kis hányaduk hozza létre és terjeszti aktívan azokat. (A lokálisan bevált innovációk például központi platformon gyűjthetők, ld. alább.) A fordított eset vagy a túl kevés átvevő esete sokkal nagyobb probléma lenne a rendszer egésze szempontjából.

A szervezetek hajlandósága és nyitottsága az innovációk adaptálására ezért kulcsfontosságú stratégiai kérdés az oktatás fejlődése szempontjából. A rendszerdinamika számára ez bizonyos mértékig fontosabb is, mint az új innovációk létrehozásának vagy aktív átadásának gyakorisága. Az innovatív megoldások gyors terjedését jobban segíti a megfelelő kommunikációra épülő tömeges átvételi aktivitás, mint az azonos vagy hasonló innovációk ismételt újrafelfedezése különböző egymástól elszigetelt szervezetekben, anélkül, hogy bármilyen formában tájékozódnának mások jógyakorlatáról.

A megfelelő innováció kiválasztása és különösen a saját körülményekhez történő hozzáértő alkalmazása jelentős szakértelmet és kreativitást igényel. Fontos, hogy az aktorok elegendő szakmai mozgásteret élvezzenek ahhoz, hogy az átvételben sikeresek lehessenek, és célszerű ebben megfelelően motiválni, támogatni is őket. Ahogyan azt az Innova esettanulmányok megmutatták, az innovációátvételek többsége valamilyen mértékű kreatív adaptálással járt (Fazekas et al., 2021). Bármely innováció sikeres szakmai adaptációja teljes értékű innovációnak tekinthető a szervezet számára, függetlenül attól, hogy az eredeti megoldás milyen mértékű módosításon esett át. Nem véletlen, hogy az idézett Oszlói Kézikönyv (OECD, 2018b) az innováció újdonságértékét az adott szervezet saját gyakorlatához képest értelmezi.

A fent leírt megfontolások és alkalmazási lehetőségek értelemszerűen fennállnak a pályaedukációs innovációk átvételének, terjedésének vizsgálatakor is. Az ACM-modell ilyen célú alkalmazása során:

Jóllehet az ACM egy meglehetősen absztrakt modell, és ezért széles körben alkalmazható, a konkrét Innova kutatásnak, amelyben létrejött, számos korlátja volt. Ezek közé tartozik, hogy bár a minta nagy, mégsem tekinthető országosan reprezentatívnak, mivel önkéntes válaszadáson alapult; másrészt viszonylag kevés kérdés irányult az innováció terjedésére. Ezek a modell alkalmazhatósága szempontjából nem releváns korlátok. Lényegesebb viszont az, hogy az Innova kutatás az egylépcsős diffúziós kapcsolatokra összpontosított, és nem tárta fel a szorosan együttműködő aktorok által képzett láncokat, alakzatokat, csoportokat. Magas kapcsolatintenzitás esetén az aktorok közötti kapcsolatok olyan összetettebb mintázatai is létrejöhetnek, mint amilyenek például a szociometriából ismertek. Az Innova kutatás adatbázisában nagyon kevés ilyen összetett kapcsolat volt detektálható. Az innováció terjedésére vonatkozó válaszok száma nem volt elég magas ahhoz, hogy ilyen összetettebb kapcsolati mintázatok gyakrabban megjelenjenek. Egy lehetséges jövőbeli kutatásban, például ha a tanárok töltenék be az aktorok szerepét, nagyobb esélye lehet annak, hogy sűrűbb kapcsolati hálókra bukkanjunk. Ennek leírására az ACM könnyen továbbfejleszthető lenne a szociometriából ismert egyes fogalmak modellbeli értelmezésével. Ez akár a további kutatások egyik ígéretes iránya is lehet, lehetővé téve egyes hálózattudományi módszerek későbbi alkalmazását is.

A pályaorientáció és a pályaedukáció szempontjából különösen fontos az iskola külső kapcsolatainak építése és aktív hasznosítása a tanulói tevékenységek bővítése, az önismeret és a pályaismeret fejlesztése érdekében. Az ACM modell a kapcsolatok megjelenítésével támogathatja ezek szisztematikus fejlesztését. Kialakítható a tényleges és potenciális aktorok adatbázisa a regionális klaszter-szerű együttműködések, és mentor kapcsolatok elősegítése céljából. Mind az iskolák, mind a potenciális külső partner vállalatok, intézmények módszertani útmutatót kaphatnak a kapcsolatok fejlesztéséhez és hasznosításához. A kapcsolatok fejlődése, ezek mintázatai, tendenciái az ACM-modell segítségével elemezhetők, és a folyamat célzottan támogatható.