A pszichodinamikai elméletek a pályaválasztás és a pályán tanúsított viselkedés magyarázatába olyan további tényezőket vonnak be, mint amilyenek a kora gyermekkori élmények, a hajlamok, szükségletek, igények, ösztönzések, érdekek, értékek és a motiváció. Roe (1957) szerint a pályakeresést nagyrészt a szülői nevelés, a családi háttér befolyásolja, az eltérő gyermekkori élmények és nevelési stílusok eltérő orientációkhoz vezethetnek. Ilyenek a túlságos óvás, túlkövetelés, szeretetteljes elfogadás, alkalmi elfogadás, visszautasítás, és elhanyagolás. Az elmélet rámutat a belső szükségletek felismerésének jelentőségére; annak belső vizsgálatára, hogy milyen mélyebb érzelmi igényeket próbálunk kielégíteni a munkával (pl. biztonságban vagyok, független vagyok, figyelnek rám).

Pszichodinamikai megközelítést képvisel Holland (1997) tipológiája is, amely arra a feltételezésre épül, hogy a különféle személyiségtípusok a pályaválasztás során a nekik leginkább megfelelő környezetet keresik, mert ebben látják a siker és elégedettség legnagyobb esélyét. Az empirikus kutatás alapján meghatározott hat alaptípusra (realista, intellektuális-kutató, művészi, szociális, vállalkozó, konvencionális) világszerte széles körben alkalmazott érdeklődésfelmérő kérdőív, és a személyes profilt azonosító kódrendszer épül (Kiss, 2009; Mangné, 2023; Pogátsnik, 2018). Az elméletből fakadóan az életpálya-építési kompetencia lényeges eleme, hogy a fiatal tudja, hogy mi érdekli, illetve találja meg kialakult stabil érdeklődésének irányát vagy irányait. (A kapcsolódó gyakorlati szempontokat ld. 5.3.2.1.)

A fejlődéselvet hangsúlyozó elméletek közül Donald E. Super meghatározó jelentőségű elmélete emelhető ki, amely az életpálya egész életen át tartó fejlődését írja le. Nem egyszeri választásról szól, hanem külső és belső tényezők által befolyásolt pályafejlődésről. Ez „a növekedés és a tanulás folyamata, amely magában foglalja a pályán való viselkedés minden pillanatát, az egyén képességeinek és hajlamainak progresszív növekedését és módosulását, a pályán tanúsított viselkedést és a viselkedési repertoár folyamatos alkalmazását.” (Super, 1953., idézi: Szilágyi, 1993, p. 38.) Super az életpályát öt szakaszon keresztül mutatja be, amelyekhez döntési helyzetek kapcsolódnak. Az életút során az egyén tapasztalatai, élményei alapján alakul önmagáról alkotott képe (Super 1953, idézi Betz, 1994). Super elméletének pszichodinamikai szempontokat is integráló központi eleme az öndefiníció, és annak fejlődése, amely kulcsszerepet játszik a megalapozott pályaválasztásban, és jelentősen befolyásolja a későbbi pályafejlődést, szakmai elégedettséget is (Super, 1980, 1984). Az elméletből következik, hogy a fiatal alakítson ki elképzelést életszerepeiről, életpályájának alakulásáról, és dolgozzon öndefinícióján. Életpályáját tudatosan építse, miközben folyamatosan újraértékeli önmagát és környezete lehetőségeit, és adott esetben módosítja korábbi elképzeléseit. (A kapcsolódó gyakorlati szempontokat ld. 5.3.2.5.)

A pályaválasztással kapcsolatos elméletek között természetes módon jelentek meg a döntéselméleti megközelítések is. A klasszikus döntéselméletek képviselői a racionálisan gondolkodó ember logikus lépéseit írják le, aki szisztematikusan mérlegeli az egyes alternatívákhoz kapcsolódó előnyöket, hátrányokat és valószínűségeket. A való élet bonyolult döntési helyzeteiben nem mindenki képes azonban minden lényeges szempontot kellően átlátni, hogy a számára legkedvezőbb döntésre jusson: törekedhetünk erre, de az csak korlátozottan lesz lehetséges (Budavári–Takács, 2009). A reális döntési folyamatokra vonatkozó kutatások feltárták a pályaválasztási döntés tipikus szakaszait (Tiedeman & O’Hara, 1963), és alkalmazható stratégiáit (Bußhoff, 1989). Mindezekből fakadóan az életpálya-építési kompetencia lényeges eleme, hogy a fiatal kellő ismeretekkel rendelkezzen a döntési folyamatról, annak lépéseiről, és képes legyen ezeket megtenni. (A kapcsolódó gyakorlati szempontokat ld. 5.3.2.4.)

A gyakorlatban jól alkalmazható az egyszerű PIC modell (pre-screening, in-depth exploration, choice), amely a döntéshozatal folyamatát három szakaszra bontja. Az előszűrés célja a lehetséges pályalehetőségek kiválasztása a személyes prioritások alapján, aminek eredményeként egy hosszú lista jön létre. Ezt követi a mélyreható feltárás, amelynek célja a kiválasztott opciók közül a legmegfelelőbb néhány lehetőség kiválasztása. Így kapjuk meg a csak néhány opciót tartalmazó rövid listát. Végül maga a választás következik, ekkor a rövid listán szereplő lehetőségek részletes összehasonlítása alapján kiválasztjuk a legmegfelelőbbet (Gati & Asher, 2001).

A szociokulturális meghatározottságra épülő elméletek szerint az életpályát döntően a társadalmi környezet hatásai befolyásolják. Daheim (1967) értelmezésében a család, a képzés, a csoporthatás, valamint a vonatkoztatási személyek által befolyásolt hosszú tanulási folyamatról van szó, melynek során az egyén újabb és újabb pályaszerepek átvételére kényszerül, miközben választható lehetőségei fokozatosan szűkülnek. A foglalkozási szerepek elsajátítása a környezetben látott minták utánzására és tapasztalati tanulásra épül. Fontos ezért a szociális korlátok tudatosítása, mivel a rejtett társadalmi elvárások vagy gátak szűkítik a választási lehetőségeket. A szerepmodellek jelentősége miatt előnyös, ha a fiatal a saját szűk környezetén kívüli szakmai mintákkal is találkozik, például üzemlátogatás vagy mentorprogram keretében. Jelentőségénél fogva javasolt a család fokozott bevonása a folyamatba. Fontos lehet a társadalmi mobilitás támogatása, és a fiatalok segítése abban, hogy ne csak a munkatevékenységet, hanem az adott foglalkozáshoz tartozó társadalmi státuszt, életmódot és normákat is mérlegeljék.

Musgrave (1967) a pályaszocializációs elméletek kiemelkedő képviselőjeként az életút folyamán megtanulható pályaszerepekkel foglalkozott. A leginkább megfelelő szerep kiválasztásának előfeltétele szerinte az, hogy az egyén minél több szerepet megismerjen, és lehetőleg ki is próbáljon, konkrét személyes tapasztalatokat gyűjtve a különféle foglalkozásokról. Musgrave látens szereptanulásnak tekintette azt a folyamatot, amelynek során az egyén megismeri az adott szakmához kapcsolódó értékeket, megtanulja a fogásokat, és begyakorolja a megkívánt viselkedést. Az elmélet alapján a puszta információközlés helyett az önkéntesség, a szakmai gyakorlat és a mentorálás javasolt, ahol a fiatal aktívan élményeket és tapasztalatokat gyűjthet az egyes szakmai szerepekhez kapcsolódóan, és a szakembereket saját szerepükben és környezetükben látva eldöntheti, hogy tud-e azonosulni az adott szakmai életformával és identitással.

A szociális tanulás modelljére épülő szociál-kognitív pályaelmélet az egyén életpálya-építési döntései kapcsán olyan fontos külső tényezőkre irányítja a figyelmet, mint a nem, a szociálökonómiai és etnikai jellemzők, vagy az egészségi állapot, amelyek a tanulási tapasztalatokat jelentősen befolyásolva kihatnak az egyén önmagával és pályájával kapcsolatos elvárásaira, érdeklődési irányaira, célkitűzéseire és döntéseire is. Az elmélet szerint a pályadöntés az egyéni jellemzők, a környezeti hatások és a kognitív folyamatok dinamikus kölcsönhatásának eredménye (Lent et al., 1994, 1996, 2000, 2006, 2019). Mivel a szerzők szerint nem a tényleges képességek, hanem az egyén énhatékonysága, vagyis saját képességeibe vetett hite határozza meg, hogy milyen célokat tűz ki, és mennyire kitartó azok megvalósításában, az énhatékonyság fejlesztése kiemelten javasolható, például a korábbi eredmények tudatosításával, továbbá bátorítás, pozitív visszajelzések, sikerélmények biztosításával. Jó ötlet lehet az érintetthez hasonló háttérrel rendelkező pályakezdők vagy sikeres szakemberek bemutatása példakép gyanánt. A szociál-kognitív pályaelmélet szerint az érdeklődés nem automatikusan vezet döntéshez. A fiatalt segítsük ezért abban, hogy érdeklődését konkrét, elérhető karriercélokká és cselekvési tervekké alakítsa, és aktívan dolgozzon is ezek megvalósításán.

Napjainkban különösen időszerűnek tűnik az életpálya-építés konstruktivista elmélete: Savickas (2002, 2005) szerint az életpálya nem egyszeri választás, hanem folyamatosan épül a társadalom és az egyén interakciói során. Erre a megközelítésre a 2.1.3.3 alfejezetben térünk vissza.

A főbb elméletek áttekintése alapján megállapítható, hogy az első alapvető gondolat az egyén és a pálya megfelelősége volt (Parsons, 1909). A későbbi elméletek fokozatosan kitágították a perspektívát mind térben, mind időben. Egyre több meghatározó, befolyásoló belső és külső tényezőt vontak be a magyarázatokba, miközben egyrészt a döntési folyamatra, másrészt a teljes életpályára és ennek változásaira irányították a figyelmet. Ily módon a korszerű elméletek sokoldalúan megalapozzák az életút-támogató pályaorientáció szemléletét (2.1.1), miközben ez utóbbi az elméletek alkalmazásához ad megfelelő gyakorlatorientált platformot, keretet (Borbély-Pecze, 2010).