Pálvölgyi Lajos: Az életpálya-építés megalapozása fiatalkorban
›
3. Az életpálya-építési kompetencia fejlesztése
›
3.3. State-of-the-art tanulási-tanítási módszerek és megközelítések
›
3.3.1. A tanulással kapcsolatos nézetek

3.3.1. A tanulással kapcsolatos nézetek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hans Aebli szerint a nevelés történetében az alábbi három jelentős tanulásfelfogás és ennek megfelelően három kiemelkedő pedagógiai elméletrendszer alakult ki (Aebli, 1951; idézi Nahalka, 2002). Ezeket Nahalka István a következőképp foglalja össze:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • A szavak és könyvek pedagógiája. Az ókorban és a középkorban az ismereteket a tanítók szavaiból és könyvekből sajátították el. A tanulás logikája inkább deduktív volt. Nem (vagy alig) kapott szerepet az önállóság és a kreativitás.
  • A szemléltetés pedagógiája. Gyökeres változást hozott az empirizmus megjelenése a 17–18. században: „Szükséges, hogy a megismerés mindig az érzékszervekből induljon ki (semmi sincs ugyanis az értelemben, ami nem volt előbb az érzékekben)”. (Comenius, 1992, p. 182; idézi: Nahalka, 2002, p. 57). A tanár feladata az lett, hogy a tanuló elé tárja a világot. A szemléltetés itt nem csupán módszer, hanem „filozófia”, a tanítás lényege. A megismerés induktív logikát követ.
  • A cselekvés pedagógiája. A 19. és 20. század fordulóján jelentkező reformpedagógia a gyermek cselekvésének, felfedező tevékenységének fontosságát emeli ki. A gyermek nem passzív befogadó többé, önálló munkája a legfőbb nevelési eszközzé válik. Ismeretelméleti szempontból az érzékelés helyébe a cselekvés lép. Jean Piaget szerint minden értelmi művelet eredetileg cselekvésként létezik, majd az interiorizáció során fokozatosan belsővé válik (Piaget 1993, 1999).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A pszichológia nézőpontjából a tanulás az egyén tapasztalatai következtében megvalósuló változási folyamat (Mazur, 2013), amihez Kolb és Whishaw (2014) hozzáteszik, hogy a tanulás viszonylag tartós viselkedési változás. Más szavakkal a tanulás „az új és viszonylag tartós információk, viselkedésminták vagy képességek elsajátításának folyamata, amelyet a viselkedésnek a gyakorlat, a megismerés vagy a tapasztalat eredményeként történő módosítása jellemez” (Breedlove et al., 2007 p. 512).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kognitív pszichológia szempontjából a tanulás és a memóriaműködés első fázisa a kódolás, amely számos, az észlelésben szerepet játszó folyamatot foglal magában. A következő fázisban bizonyos információk rögzülnek, illetve (át)rendeződnek a memóriarendszerben, majd ezt követően az utolsó fázis az információk visszanyerését biztosítja (Eysenck & Keane, 2010, p. 209). A tanulás reprezentációs elmélete szerint az agy a megtapasztalt világ reprezentációját hozza létre, ami meghatározza a viselkedést; míg ezzel szemben a tanulás neurobiológiai megközelítésére jellemző asszociatív elméletekben a tapasztalat hatására a plasztikus agy mintegy átprogramozza önmagát, hogy a viselkedés jobban alkalmazkodjon a tapasztalt világhoz, anélkül, hogy az agyban a világ reprezentációja létrejönne (Gallistel, 2008). A reprezentációs elmélethez is kapcsolható a tanulás konstruktivista felfogása, amelyre alább bővebben kitérünk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nagy József szerint „a tanulás funkcióját tekintve olyan pszichikus aktivitás, amelynek eredményeként a pszichikumban tartós változás következik be” (Nagy, 2000, p. 118). Sok más tanulásfelfogás sem cáfolja ezt a megközelítést, hanem inkább egyes aspektusait világítja meg. A pedagógiában a tanulást az egyén által megvalósított és irányított, szándékos, aktív és interaktív folyamatnak tekintik (Yelland et al., 2008; Watkins et al., 2007), amely által tartós, flexibilis, funkcionális, értelemgazdag, általánosítható és alkalmazható tudásra tehetünk szert (Simons et al., 2000).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Barron és munkatársai (2015) úgy vélik, hogy a tudományágakon átívelő ernyőfogalomra lenne szükség a tanulás fogalma kapcsán, mivel a tanulás értelmezései rendkívül eltérőek az egyes tudományágakon belül és azok között is, jóllehet a tanulás számos tudományág kutatásainak homlokterében áll. Mintegy 50 jelenkori forrást áttekintve úgy látják, hogy egy ilyen átfogó értelmezés lehet, ha a tanulást a rendszer tulajdonságainak strukturált frissítéseként értelmezik, amely az új információk feldolgozása alapján jön létre. Meghatározásuk azonban nélkülözi a „frissítés” megfelelőségi (jósági) kritériumát, amit Menzel (2013) a megváltozott környezeti feltételekhez történő jobb alkalmazkodásban jelöl meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanulásdefiníciók sora még hosszan folytatható. Ezek a tanulás egyes fogalmi jegyeit emelik ki, gyakran többet is említve. Mint a kompetenciafogalom értelmezésénél már hangsúlyoztuk, az arisztotelészi definíció szabályát követve célszerűbbnek tűnik egyrészt megadni a fölérendelt (bővebb) fogalmat, másrészt ezen fölérendelt fogalom ama csupán egy (vagy minimális számú) olyan jegyét (tulajdonságát), amely csakis a definiálandó fogalomra igaz, és így egyértelműen meghatározza azt. A feleslegesen sok fogalmi jegy szerepeltetése a fogalmat akaratlanul leszűkítheti. Egyes pedagógiai definíciók a valamilyen szempontból kívánatosnak tartott vagy tipikus tanulás ismérveit is bevonják a meghatározásba, ezzel gazdagítva ugyan annak információtartalmát, de egyben indokolatlanul leszűkítve a fogalom terjedelmét. Jól illusztrálja ezt a fenti példákban a tanulás szándékos folyamatként történt értelmezése. (A nem szándékos tanulás nem tanulás?) A definícióba nem bevont tulajdonságokat sokkal inkább a fogalom különböző alesetekre történő bontása, illetve a fogalomhoz kapcsolódó elmélet fejtheti ki.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentieket előre bocsátva, a tanulás fogalmának értelmezésekor alapvetően Nahalka István (2003, p. 79) meghatározására támaszkodunk, miszerint: „A tanulás egy rendszerben vagy irányító részrendszerében a környezettel kialakult kölcsönhatás eredményeként előálló, tartós és adaptív változás.” A definíció lényeges eleme, hogy egyrészt rendszerről beszél, vagyis nem korlátozódik a humán tanulásra, másrészt a tartós változás megfelelőségi (jósági) kritériuma az adaptivitás. Ez a konstruktivista tanuláselmélet egyik kulcsfogalma, és a megváltozott feltételekhez igazodó alkalmazkodás képességét jelenti. A definíció erénye, hogy miközben nagyon absztrakt (és ezért általános), a lehető legkevesebb (lényegi) fogalmi jegy alkalmazásával határozza meg tárgyát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Aebli által definiált fent idézett mindhárom alapvető pedagógiai megközelítés (szavak és könyvek, szemléltetés, cselekvés) kifejezetten releváns pályaedukációs programok számára is. Nahalka ezeket egy negyedikkel egészíti ki, ez pedig a tanulás konstruktivista értelmezése. A konstruktivizmus álláspontja szerint „a megismerő rendszerek maguk hozzák létre a tudást, a világról alkotott kép, az ismeretek rendszere konstrukció eredménye” (Nahalka, 2002, p. 60). A konstruktív tanulásszemlélet elfogadja a képességek fontosságát, de az ismeretek és képességek (és minden más további személyiségkomponens) között a korábbi felfogásokhoz képest sokkal szorosabb kapcsolatot feltételez (Nahalka, 2002, p. 81–83).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Konstruktivista felfogásban a fejlődés és a tanulás a tudatban működő „világmodell” folyamatos változása, gazdagodása, átalakulása, amely folyamat a külvilággal kialakított kapcsolatban zajlik. Lényeges szerepet játszanak azok a korábban megszerzett ismeretek, amelyek képesek kapcsolatba kerülni az új információval. A tanuló a rendszerekbe szervezett meglévő ismeretek, kognitív struktúrák segítségével értelmezi az új információt. Ebben a tanulásértelmezésben is alapvető szerepet játszik a cselekvés, hiszen a belső képek, modellek, „naiv elméletek” ellenőrzése, ütköztetése a valósággal aktív folyamat, amelyben a tanuló ember öntevékenységének jut a legnagyobb szerep (Nahalka, 2022).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Pelech és Pieper (2010) több mint negyven konkrét gyakorlati példán keresztül mutatják be a konstruktivista pedagógia osztálytermi működését kézikönyvükben, hangsúlyozva, hogy a tanulók aktívan, saját tapasztalataik és korábbi ismereteik alapján építik fel a tudásukat, miközben a tanár támogató tanulási környezetet teremt, és gyakran facilitátor szerepbe lép vissza. Sokoldalúan mutatják meg, miként lehet a konstruktivista elveket tanulási-tanítási stratégiává alakítani. A példák között egyebek mellett megjelenik a kooperatív tanulás, a hatékony kérdezéstechnika, a hiteles írás (ezek tartoznak a nyelvi módhoz), a vizuális eszközök és a vizuális írástudás alkalmazása (vizuális mód), valamint a mozgásos tevékenységek, fizikai játékok és segédeszközök, valamint a drámapedagógia elemeinek alkalmazása (kinesztetikus mód). Könyvükben kitérnek a problémaalapú tanulás, a hatékony jegyzetelés, a metakogníció és a reflexió fejlesztésére is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az iskolai pályaedukáció feladata konstruktivista felfogásban úgy fogalmazható meg, hogy a tanuló aktuális világmodellje egy iskolába járó gyermek élettapasztalatait, motívumait, érdeklődését, érzelmeit, habitusát, sajátos „univerzumát” tükrözi, és ezt kell továbbfejleszteni úgy, hogy egyre inkább egy pályára készülő (majd később pályakezdő) fiatal felnőtt sokkal szélesebb, külvilágra nyitott, összetettebb, komplex világmodelljévé váljon. Ehhez konkrétabb tartalmi segítséget, iránymutatást az életpálya-építési kompetencia operacionalizált modellje adhat (3.1.2).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A csoportmunkára épülő pályaedukációs programunk szempontjából különösen fontos a konstruktivista pedagógia szociokonstruktivista irányzata, amely az interperszonális térben történő interakciók és az interakciókban használt eszközök szerepét emeli ki a tudáskonstruálás folyamatában (Vigotszkij, 2000). A szociokonstruktivista pedagógia egyik iránya szerint a problémamegoldást jól segíti, ha a társak eltérő perspektívákkal rendelkeznek, és nézeteiket ütköztetik, megvitatják (szociokognitív konfliktuselmélet), míg egy másik irány azt hangsúlyozza, hogy a közösségek mindennapi tevékenységében, kommunikációjában létrejövő társas tudást erőteljesen befolyásolja az adott szociális, kulturális, történeti, tanulási kontextus (szituatív tanuláselméletek) (Rapos et al., 2011). Mindezen elméletek értékes inspirációkat adhatnak pályaedukációs programok tervezéséhez, az utóbbi esetben például a helyzetteremtés lehetőségeire is gondolva (pl. céglátogatás, job-shadowing, önkéntes munka, iskolai közösségi szolgálat, tematikus nyári tábor, szakkör, klub, diákvállalkozás, diákprojektek stb.).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanuláselméleteket áttekintve ma is egyetérthetünk Kelemen László (1981) korábbi megállapításával, miszerint a különböző elméletek a tanulás eltérő aspektusait emelik ki, és ezért a tanulás komplex folyamatát vizsgálva mindegyiket a maga helyén és szerepében kell értékelni, a tanulás teljes folyamatát pedig ezek szintézisében lehet értelmezni. Az elméletek nem zárják ki egymást, a cél, célcsoport, tartalom és a kontextus függvényében egyes megközelítések azonban domináns szerepet is kaphatnak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kötet empirikus részében bemutatásra kerülő pályaorientációs tanulási program tervezésekor főképp a cselekvés pedagógiájára, valamint a tanulás konstruktivista értelmezésére támaszkodtunk (ld. 5.2.1). A két megközelítést a gyakorlati pedagógia szintjén, az egyes módszerek kiválasztásakor és alkalmazásakor alapvetően összeegyeztethetőnek, egymást kiegészítőnek tekintjük. A két megközelítés preferenciája természetesen nem jelenti az ismeretátadás vagy a szemléltetés pedagógiájához kapcsolható módszerek mellőzését. Annál is inkább, mivel mind a cselekvés pedagógiája, mind a konstruktivista pedagógia sokszor merít más tanulásfelfogások módszertani megoldásaiból.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A pályaedukációs program tanuláselméleti hátterében a felsoroltakon kívül további más megközelítések is szerepet kaptak. Egyes esetekben például a tanulási folyamat lépésekre bontása és a tanulói tevékenység körültekintő tervezése a neobehaviorista tanuláselméletre utal. A konstruktivista irányzathoz kapcsolódóan, a kollaboratív tanulás alkalmazásában Bandura (1977, 2001) elméletének (social cognitive theory) hatása is kimutatható. A tanulás szerinte társas tapasztalatszerzésre épülő viselkedésváltozás, amelyben a megfigyelés és modellkövetés kiemelkedő szerepet játszik, és amelyet személyes tényezők, kognitív, affektív, biológiai és környezeti események, és viselkedésminták közötti kölcsönhatás alakít (Nabavi & Bijandi, 2011).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave