A pedagógiai rendszer fogalma nem újkeletű a hazai szakirodalomban. Petrikás (1997) a fogalmat a közoktatás és az intézmény szintjén értelmezi. Báthory (2000) a tanulás-tanítás rendszerszemléletű modelljét vázolja. Több forrás az oktatási program vagy programcsomag meghatározásakor a fenti hételemű definíciót közelítő meghatározásokat alkalmaz (Környei, ld. Schüttler, 1998; Pála, 2006). A jelenleg érvényes NAT szövegében az oktatási program, programcsomag vagy a pedagógiai rendszer fogalma viszont nem fordul elő (NAT, 2020). Mivel a pedagógiai rendszer fogalmába a tanulás-tanítás minden tényezője bevonható, a fogalom jól alkalmazható oktatási innovációk tervezésekor és elemzésekor. Előnyös, hogy a rendszer értelmezése eltérő szinteken és méretekben jelenhet meg (Havas, 2003).

Felmerül a kérdés, hogy miként viszonyul a pedagógiai rendszer a pedagógiában oly fontos kurrikulum fogalmához. A kurrikulum kifejezést gyakran tantervnek vagy tananyagnak fordítjuk, ez azonban nem minden kontextusban teljesen korrekt. A kurrikulum tágabb értelemben olyan tanulási környezetet jelent, amelyet tanulást támogató-irányító céllal hoznak létre az oktatás bármely szintjén (Fazekas, 2021). Folyamati szempontból a tervezett kurrikulum a tanulási környezet szándékolt működését, míg a megvalósított kurrikulum ennek tényleges működését jelenti. A rejtett kurrikulum (hidden curriculum) az osztálytermi folyamatokat, a tanári, tanulói interakciókat, metakommunikációkat, azonnali reagálásokat, a látens értékelési folyamatokat foglalja magában (Szabó, 1988). A tanuló szempontjából a kurrikulum az oktatási folyamatban szerzett tanulói tapasztalatok összességeként jelenik meg (Kelly, 2009). Perjés és Vass (2008) a kurrikulum legfontosabb jellemzői között az operacionalizált célmeghatározást, a rugalmas tartalmi szabályozást, a tanítási folyamat és a tanári tevékenységek tervét, valamint a gyakorlati szempontok érvényesítését említik. Míg korábban a kurrikulumfejlesztésben a követelménytaxonómiák játszottak meghatározó szerepet, addig az utóbbi évtizedekben az egyénhez jobban alkalmazkodó rugalmas tanulástervezés és értékelés kap nagyobb hangsúlyt.

Mint a fentiekből kitűnik, a kurrikulum fogalma többféle értelemben használatos a nemzetközi szakirodalomban. Legtágabban olyan átfogó holisztikus tervnek tekinthető, amely a tanulás-tanítás valamennyi lényeges aspektusára, tényezőjére kiterjed, míg a megvalósított kurrikulum az ezen tényezők által létrehozott tanulási környezetre utal. A pedagógiai rendszer és a kurrikulum fogalma nagyon közel áll egymáshoz. Mindkettő igen széles alkalmazási lehetőségekkel rendelkezik, és számos kontextusban egymást helyettesíteni képes, amennyiben a pedagógiai rendszer fogalmát nem feltétlenül korlátozzuk a hét felsorolt komponensre, hanem ezek lehetséges bővítését is megengedjük. A kurrikulum fogalmának használata a pedagógiában mindazonáltal jóval elterjedtebb, és bőséges kapcsolódó irodalommal rendelkezik.

A pedagógiai rendszer fent idézett definíciója (Falus & Kotschy, 2012, p. 58) értelmezhető a kurrikulum létrehozására, karbantartására, valamint a pedagógusok felkészítésére és támogatására is, amely szempontok a kurrikulum szokásos értelmezéséből hiányoznak, és azt észszerűen bővítik. Ily módon a gyakorlati szempontból oly fontos kurrikulumimplementálás kérdésköre a pedagógiai rendszer fogalmi keretén belül jól kezelhető. Ígéretes perspektívát nyújtana a két terület egységes elméleti keretben történő kezelése. Pályaedukációs programok fejlesztéséhez mindkét megközelítés jól alkalmazható.