A jól megalapozott kompetens döntéshez az egyén pályaválasztási érettségére van szükség, amely a rendszeres pályaorientációs tevékenységek eredményeként alakulhat ki. A pályaválasztás során „az egyén a fennálló lehetőségek alapján önállóan, céljának megfelelően kiválaszt egy olyan foglalkozást, tevékenységet, amely lehetővé teszi, hogy a társadalom és/vagy a maga számára értéket tartalmazó munkát végezhessen.” (Szilágyi 2000, p. 16). Korunkban nemcsak egyszer van szükség ilyen döntésre. Napjainkban az egyén pályafutását egy sor olyan kisebb-nagyobb váltást jelentő döntés határozza meg, amelyek életének különböző pontjain válnak esedékessé (Barnes et al., 2020; EU, 2004, Jackson, 2013). A felgyorsuló munkaerőpiaci változások vélhetően egyre gyakrabban fognak megkövetelni pályakorrekciót a mai fiatalok felnőtt életében. Napjainkban egyre kevésbé adaptív az a szemlélet, amely az egyént egyetlen foglalkozáshoz kapcsolja (Sultana, 2012b).

Számos kutatás foglalkozik azzal, hogy mely szakmákra lesz igény néhány évtized múlva, és egyes szakmák tartalma miként fog módosulni (McKinsey Global Institute, 2017). A főbb tendenciák előrejelzése mellett azonban nem minden látható előre. A technológiai fejlődés következtében folyamatosan tűnnek el vagy alakulnak át szakmák, egyre kevesebben végeznek nehéz fizikai munkát vagy automatizálható feladatot, és a munkavállalók jelentős része olyan munkakörben fog dolgozni a következő évtizedekben, amilyen ma még nem is létezik. Napjainkban a változékonyság, bizonytalanság, összetettség és többértelműség által jellemzett VUCA (volatility, uncertainty, complexity, ambiguity) világ mellett egyre inkább a törékeny, szorongó, nem lineáris, érthetetlen BANI (brittle, anxious, nonlinear, incomprehensible) világgal is találkoznak a pályaválasztás előtt álló fiatalok (Bennis & Nanus, 1985; Sinha & Sinha, 2020). A Jamais Cascio által konstruált újkeletű BANI modell a COVID-19 koronavírus-járvány időszakában keletkezett, és a szorongást kiváltó váratlan nagy változásokra utal (Bushuyev et al., 2023). Mivel az embernek együtt kell változnia környezetével, a korszerű megközelítés az életpálya-rugalmasságot (Mishra & McDonald, 2017) és az ehhez szükséges kompetenciák fejlesztését helyezi előtérbe.

A cél a pályaválasztási érettség elérése a gimnáziumi tanulmányok végére, és lehetőség szerinti megőrzése a későbbiekre is, hogy szükség esetén az új élethelyzetekben, új követelmények és lehetőségek között is jól megalapozott kompetens döntések születhessenek. Ezt a képességet, amelyre gyorsan változó világunkban egész életünk során szükség van, pályaadaptációs képességnek nevezzük (ld. 2.1.3.3). Azoknak pedig, akik az általános iskola befejeztével nem gimnáziumban, hanem a szakképzésben folytatják tanulmányukat, a pályaválasztási érettséget már 14 éves korban el kell érniük, ami nagy kihívás sokak számára (ld. 5.1.3).

A felgyorsuló gazdasági és társadalmi változások következtében a hatékony pályaorientáció egyre fontosabbá válik. „A pályaorientáció olyan folyamat, amely a tanuló egyéni igényeinek figyelembevételével segíti a megfelelő pálya, szakma kiválasztását, a lehető legszélesebb információnyújtás révén.” (Szilágyi & Völgyesy, 1996, p. 59) Fontos, hogy a pályaorientáció folytatódjon a gimnázium befejezése után is, amikor az egyén belép a felsőoktatásba, a szakképzésbe vagy a munkaerőpiacra. A korábban jobbára egyszeri döntésnek gondolt pályaválasztás helyett korunk kihívásaira az élethosszig tartó tanulás (LLL: lifelong learning) paradigmájához kapcsolódó lifelong guidance (LLG), azaz magyarul életút-támogató pályaorientációnak (Borbély-Pecze, 2010) nevezett megközelítés az adekvát válasz. A diákokat a gyorsuló ütemben változó, nehezen előrejelezhető, dinamikus gazdasági, társadalmi és technológiai környezetre kell felkészíteni, és későbbi életük során ebben a környezetben kell támogatni. Érdemes megjegyezni, hogy az életút-támogató pályaorientáció angolra visszafordítva „lifelong career orientation” lehetne. Bár ez a fogalom így nem terjedt el, jobban kifejezné az érintett aktív, cselekvő, kezdeményező szerepét, valamint autonómiáját és felelősségét saját életútja alakításában. Ebben a kontextusban gyakran a „self-guidence” fogalmat használják.

Az Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat (ELGPN) Szakszótárának magyar fordítása szerint az életút-támogató pályaorientáció azon tevékenységek összessége, „amelyek bármilyen életkorú állampolgárok számára, életük bármely pontján lehetővé teszik, hogy felmérjék képességeiket, kompetenciáikat és érdeklődésüket; hogy észszerű oktatási, képzési és munkavállalási döntéseket hozzanak; valamint, hogy menedzselni tudják egyéni életútjukat a tanulás, a munka területén, és egyéb olyan területeken, ahol ezeket a kompetenciákat elsajátíthatják vagy használhatják” (Jackson, 2013, p. 12).

Mint ahogyan Borbély-Pecze és munkatársai (2013) kifejtik, az életút-támogató pályaorientáció jól illeszkedik az EU foglalkoztatáspolitikájában megjelenő rugalmas biztonság (flexicurity) elvéhez. Ebben a megközelítésben a munkahely ipari társadalmakban korábban megszokott biztonságát az átmenetek biztonságának kiépítése váltja fel. Fontos feladat tehát a változásokra való felkészítés, az egyének hozzásegítése ahhoz, hogy képesek legyenek a bizonytalanság elviselésére, kezelésére, valamint saját pályafutásuk irányítására. A korszerű pályaorientáció hazai és nemzetközi szakirodalmában felhalmozódott nagy mennyiségű értékes tudásból a jelenleginél sokkal több lenne alkalmazandó a szakpolitikában és a napi iskolai pedagógiai gyakorlatban (Borbély-Pecze et al., 2013).