A H-1.1 hipotézis megfogalmazásakor azt feltételeztük, hogy az egyházi fenntartású gimnáziumba járó tanulók esetében a pályaorientációs változók kedvezőbb értékei mutathatók ki a roma alapítványi fenntartású gimnázium diákjaihoz képest, míg az utóbbiak nagyobb arányban orientálódnak a középfokú szakképzés irányába. A 8. táblázatban összefoglaltuk, hol tartanak a tanulók a továbbtanulási és pályaválasztási döntésük előkészítésében. Itt az „egyéb” kategória azt jelenti, hogy rögtön dolgozna vagy otthon maradna.

 

 

A hipotézisnek megfelelően szignifikánsan eltérő mintázatot találtunk az egyházi és a roma alminta esetében a tervezett továbbtanulásra nézve. A Khí-négyzet próba eredménye az alapkategóriák tekintetében (nincs elképzelés – szakmatanulás – felsőfok – egyéb): Pearson χ²(3) = 24,216, Cramer’s V = 0,325, p < 0,001.

 

A 11. ábrán feltüntetett összes különbség szignifikáns (N = 285). A jobb áttekinthetőség érdekében a százalékos arányokat, valamint a Likert-skálák alkalmazásával kapott eredményeket egységes szerkezetben a 0–1 intervallumra arányosan leképezett (normalizált) skálán ábrázoltuk. Az első két változó esetében Khí-négyzet próbát (p = 0,003), a többinél kétmintás Mann–Whitney U próbát (p < 0,05) alkalmaztunk. A roma tanulók itt is feltüntetett szakmatanulási preferenciáját korábban már érintettük. Ebben szerepet játszhat a család anyagi helyzete és a szülői minta követése. A többi függő változó tekintetében a roma alminta mutat kedvezőbb képet. A mintában szereplő roma diákok számára fontosabb a tanulás, és biztosabbak abban, hogy a továbbtanulás és pályaválasztás ügyében jó döntést fognak hozni. A döntés kapcsán kevésbé szorongók, határozatlanok, illetve kevésbé éreznek ismerethiányt a pályákkal vagy magával a döntési folyamattal kapcsolatban. Itt tehát a H-1.1 hipotézissel ellentétes eredményeket kaptunk. Természetesen az, hogy valaki saját ismerethiányát kevésbé észleli, nem jelenti feltétlenül azt, hogy az ismerethiány ténylegesen kevésbé jellemző rá.