Praktikus tanácsok a kérdőíves kutatás módszeréhez

A technológiai robbanás számos hatásmechanizmust hozott magával napjainkban: a nehezen elérhető dolgok karnyújtásnyira kerültek, és az információáramlást elősegítő csatornák száma jelentős növekedésnek indult. A gyors tempóban bekövetkező változások következtében társadalmi változások is észlelhetők, de az egyik fő társadalmi értéket továbbra is az egyes szakterületek megfelelő és objektív tudásanyaga jelenti.

Igaz ugyan, hogy az informatikai fejlesztéseknek köszönhetően többé nem kell azon aggódni, bejutunk-e a számunkra megfelelő könyvtárba, és ha esetleg nem, akkor miként szerezhetnénk meg a szükséges forrásanyagot másképp, azonban egyre nagyobb fejtörést okoz az óriási mennyiségű információ megbízható szűrése és a releváns tartalmak meghatározása. A tanulmányaink és a szakmai pályafutásunk során viszont egyaránt fontos, hogy ezen információk és tartalmak alapján képesek legyünk helyes érvrendszerek felépítésére többek között akkor is, ha kutatási felvetéseket szeretnénk bizonyítani. Ennek egyik módja a kérdőíves vizsgálat használata. Bár az ilyen típusú felmérések megfelelő tartalmi kialakítása egyszerűnek tűnhet, ez korántsem könnyű feladat – mi több, nagy fokú precizitást igényel.

A kutatások általános elméleti háttere

Egy adott kutatás megvalósulását rendszerint hosszadalmas elméleti felkészülés előzi meg. A vizsgált téma feltérképezésének ötlete eredhet akár személyes indíttatásból, akár professzionális követelmény kapcsán, azonban mindkét esetben valószínű, hogy az indikátora egy megoldandó szakmai probléma vagy megválaszolatlan szakmai kérdés lehet. Összetett problémafelvetésről van tehát szó, a precíz vizsgálódáshoz pedig biztosítani kell a megfelelő tudományos keretet, melynek tényezői többek között a következők:

• az információgyűjtés és a vizsgálat céljának megfogalmazása,
• a hipotézis felállítása,
• a kutatási módszer típusának meghatározása,
• a vizsgálat részletes megtervezése, így például a mintavétel típusának kiválasztása az adatgyűjtéshez, valamint
• a kutatás lefolytatása és elemzése.

A mennyiségi és a minőségi kutatásról röviden

A kutatási módszer kiválasztását minden esetben meghatározza a témakör jellege, azaz hogy melyik módszer alkalmazásával lehetséges minél reprezentatívabb eredményeket elérni. Mélyreható munka során gyakran mindkét kutatási módszerfajta szerepet kap, tehát egyaránt sor kerül a mennyiségi (azaz a kvantitatív) és a minőségi (azaz a kvalitatív) metódus alkalmazására.

Fókuszban a mennyiség

A kvantitatív kutatási módszer deduktív jellegű vizsgálati típus, ugyanis ilyenkor a kutató jelentős mennyiségű adat összegyűjtésével, meghatározott logikai ív mentén bizonyítja az előre meghatározott hipotéziseit. A metódus alapvető jellemzői a számszerűsíthetőség és a mérhetőség, melyek szerint a megismerés folyamán a leghatékonyabb eszköz a nagy méretű mintavételen alapuló, átfogó és rendszerezett mennyiségi adatgyűjtés. Ebből kifolyólag nem meglepő sem az, hogy alkalmazása során elengedhetetlennek minősül a különféle statisztikai módszerek használata, sem az, hogy leggyakoribb eszközeként a kérdőíves technikát – azaz a survey-technikát – tartják számon.

• A legnagyobb előnye: segítségével rövid idő leforgása alatt nagy adatmennyiség gyűjthető össze, ami elősegíti a kutatás objektivitását, reprezentativitását és az eredmények általánosíthatóságát.
• A legnagyobb hátránya: a kutatás mélyebb összefüggéseire, a vizsgálati alanyok egyéni jellegzetességeire nem képes rávilágítani.

Fókuszban a minőség

De mi történik akkor, amikor sokkal mélyebb összefüggéseket keresünk a számszerű adatokon túl: például amikor intuíciókra, érzelmekre, érzetekre vagyunk kíváncsiak, vagy amikor egy bizonyos csoport hiedelmeit vagy attitűdjét szeretnénk feltárni?

Ilyenkor kerül előtérbe a kvantitatív, avagy a minőségi kutatási módszertípus, amely a mérhető adatok vizsgálatával ellentétben nem csupán egy téma felszínét kapargatja általánosságokra fókuszálva, hanem kis mintát vizsgálva egészen mélyre ás. Fő célja tehát a jelenségekről alkotott egyéni vélemények és érzelmek megismerése és összegzése. A technikai eszköztára is sokkal rugalmasabb: konkrét kérdések helyett csupán a kérdések körvonala fogalmazódik meg, az alkalmazása során pedig fontos az interaktivitás és az ebből adódó reflexió. A kutató sokszor önmaga is belehelyezkedik a vizsgálatba, így a módszer leggyakoribb eszköze rendszerint a megfigyelés, a mélyinterjú, az esettanulmány vagy a kísérlet.

• A legnagyobb előnye: egyéni jellegzetességeket is képes feltárni.
• A legnagyobb hátránya: általában időigényes és lassú folyamat, amely nem biztosítja a vizsgálat objektivitását és reprezentativitását, illetve az eredmények általánosíthatóságát.

A kérdőíves kutatás mint az egyik leggyakrabban használt technika

A kérdőíves felmérés – ahogyan a cikk elején is utaltunk rá – az egyik leggyakoribb primer feltárási technika, ami azt jelenti, hogy a vizsgálat során az adott kutatási célnak megfelelő, közvetlen adatgyűjtés és elemzés történik (ellentétben a szekunder kutatással, ahol az elemzett adatok más céllal kerültek korábban rögzítésre). Ennek oka az, hogy rövid idő leforgása alatt nagy és reprezentatív adatmennyiségre tehetünk szert, mivel a módszer aránylag könnyen kivitelezhető, és a vizsgált személyeket sem terheli meg túlságosan. Ezenkívül a mennyiségi szempont sem elhanyagolható, hiszen a kutatási feltevések igazolásaként sok helyen a konkrét, számszerűsített bizonyítékokat tekintik mérvadónak.

A kérdőíves kutatás eszköztára bármilyen jellegű problémafelvetés esetén jelentős szerepet játszhat, hiszen az eredményét tekintve olyan tényszerű adatokkal szolgál, amelyek később nagy valószínűséggel a témakör alapvető információbázisát képezik majd.

A kérdőíves kutatás legfontosabb lépései

Első lépés: a szükséges információk meghatározása és keretbe rendezése

Miután pontosan meghatároztad a hipotézised és kiválasztásra került a kérdőíves kutatás mint a megfelelő vizsgálati technika, fontos, hogy a kutatási céljaidnak megfelelően összegezd azokat az információkat, amelyek a rendelkezésedre állnak. Ezeket aztán különálló kérdésekre szükséges bontanod, majd e kérdéseket logikus sorrendbe kell állítanod.

Második lépés: a kérdezés módjának kiválasztása

Az információk összegzése és keretbe rendezése után a második lépés mindig a kérdezés módjának az eldöntése. Ennek azért van nagy jelentősége, mert az eljárásmód a kérdések sorrendjét, struktúráját és megfogalmazását egyaránt meghatározhatja. A szakirodalom a kérdezési mód következő fő típusait különbözteti meg:

1. Kérdezőbiztos általi lekérdezés: ennek során a kutató személyesen teszi fel az előre megfogalmazott kérdéseit a vizsgálati alanynak, majd a válaszokat értelmezve rögzíti. Ez a típusú felmérés időigényes, azonban minőségi megoldást nyújt, mert a kutatónak lehetősége nyílik akkor is kicsikarni a választ a résztvevőből, amikor ő inkább ignorálná a kérdést, vagy nem őszintén reflektálna.
2. Önkitöltős forma: az önkitöltős forma használata során a kutatásban részt vevő személy saját maga olvassa el, értelmezi, majd válaszolja meg a feltett kérdéseket a kitöltési útmutatónak megfelelően. Ez az egyik leggyorsabb és legkényelmesebb megoldás, de sajnos jelentős hátránya az, hogy gyakran értelmezésbeli problémák léphetnek fel, amelyek tisztázása nélkül a válaszadás elmaradhat, vagy végül nem lesz releváns.
3. Telefonos kérdezés: fogalmazhatnánk úgy is, hogy ez a kérdezőbiztos általi lekérdezés telefonos fajtája. A kutató ilyenkor a válaszadót az otthonában vagy a munkahelyén keresi meg (mobil)telefonon keresztül.
4. Internetes kérdezés: a kutatási kérdőív internetes típusa az az önkitöltős forma, amelynél a válaszadás még a kutató jelenléte nélkül is precízen történhet meg. Ez általában az alkalmazott programozási szabályoknak köszönhető, melyek segítségével a hiányosan vagy nem megfelelően megadott válaszok esetén a rendszer azonnal felhívja a kitöltő figyelmét a hibára.

Így készíts saját szerkesztésű kérdőíves kutatást!

• Mindig vedd figyelembe a célpopuláció legjellemzőbb tulajdonságait! A témakör már önmagában meghatározhatja a célcsoportod, amelynek a fő tulajdonságait (beleértve az elvárható ismereteiket, tudásukat, feltételezhető tapasztalataikat is) ismerned kell ahhoz, hogy a kérdőív stílusát és felépítését tekintve minél közérthetőbben tudj velük kommunikálni!
• Fordíts figyelmet a kitöltők demográfiai adataira is! Ahhoz, hogy megfelelő képet alkothass a vizsgálati alanyokról, a kérdőív elején vagy végén tedd fel azokat az elmaradhatatlan kérdéseket, amelyek a nemükre, az életkorukra, a lakóhelyükre és az iskolai végzettségükre vonatkoznak!
• Törekedj a közérthető és pontos megfogalmazásra! A legnagyobb hiba, amelyet a kérdőívek szerkesztése során elkövethetsz, a túl bonyolult vagy a túl egyszerű kérdések feltevése.
• Mindig rövid kérdéseket tegyél fel, amelyekben csak egyetlen dologra kérdezel rá! Az egyértelműség érdekében érdemes elkerülni az olyan kérdéseket, amelyekben az „és”, illetve a „vagy” kötőszó szerepel.
• A stílus is számít! Nem elég, hogy a kérdőív nyelvezetének udvariasnak kell lennie, de úgy kell a szövegét megszerkeszteni, hogy az a kitöltőt egyben motiválja is a válaszolásra. El kell érned tehát, hogy a kutatásban részt vevő személy hajlandó legyen a válaszadásra, ezért az intim témákat tanácsos mindig semlegesen megfogalmazott kontextusba helyezned.
• Ügyelj a kérdéstechnikára! Két kérdésfajtát mindenképp érdemes elkerülni: egyrészt a tagadó, másrészt a sugalmazó kérdéseket. Az első esetében az emberek többsége gyakran elsiklik a tagadószó felett – ezáltal a válaszadók rosszul értelmezhetik a kérdést, növelve a pontatlan válaszadás lehetőségét –, a másik esetében pedig akarva-akaratlan már a kérdésfeltevéssel is a mérleg egyik nyelve felé billenthető a válasz, ami az eredményeket is torzíthatja.

A kérdőívszerkesztés magas fokú precizitást igényel

A jó kérdőív létrehozásához elengedhetetlen a magas fokú koncentráció és az alaposan átgondolt struktúra alkalmazása a szerkesztés során. Minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy valóban az összes apró részlet számít, hiszen a kérdőív tartalma, felépítése, a kérdések sorrendje, valamint a külalak és az áttekinthetőség is hatással lehet a kutatási eredményekre. De még ha minden apróságra külön odafigyelsz, és betartod a fenti tippeket is, sajnos akkor sem garantálható, hogy a kérdőíved elsőre hibátlan lenne. Éppen ezért érdemes először a közvetlen környezetedben lévő embereken kipróbálni, tesztelni azt, majd sorra venni és javítani az esetlegesen felmerülő formai, tartalmi vagy logikai hibákat, mielőtt élesben használnád a felmérést a valós vizsgálati alanyokon.

Nyitókép: Freepik