Tartalomhoz az ideális forma: a digitális könyvek láthatósága

A nyomtatott sajtó haláláról beszélni közhely. Az akadémiai szférában dolgozók közül vélhetően többen egyetértenének azzal az állítással is, hogy a print folyóiratok korának végéről beszélni ma már szintén banális. De vajon ugyanígy vélekedünk-e valamennyi tudományos publikáció megjelenési formájáról? Létezik-e ma még presztízsbeli különbség nyomtatott kötet és e-book között? Mennyiben befolyásolja a megjelenési forma az olvasók számát és az érkező hivatkozások mennyiségét? Lehetséges-e, hogy szerzők és olvasók (illetve a szerzők olvasóként) másképp vélekednek minderről? Cikksorozatunk középpontjában ezen kérdések állnak. Utánajárunk, hogy mennyivel több előnnyel jár a digitális publikálás.

Elsőként a nyomtatott és az elektronikus tudományos kiadványok szerteágazó témakörét vizsgáljuk meg közelebbről. Röviden ismertetünk a tartalomfogyasztással kapcsolatban néhány friss kutatási eredményt, és kitérünk néhány, a digitális ismeretszerzéshez kapcsolódó új tendenciára is.

A kommunikáció- és médiatudományok területéről érkező olvasóinknak valószínűleg nem szükséges bemutatnunk Marshall McLuhant, akit a „the medium is the message”, azaz „a médium maga az üzenet” megfogalmazása tett világhírűvé. McLuhan szerint az adott tartalom formátuma – ami lehet könyv, plakát, televíziós műsor stb. – eredendően meghatározza a befogadás módját is (McLuhan, 1964). Habár munkásságának idején, a hatvanas-hetvenes években még nem létezett a Web2.0, a mcluhani gondolatvilág mégis meggyőzően alkalmazható – és széles körben alkalmazott is – korunk digitális fordulatának megértésére: esetünkben annak a felderítésére, hogy milyen szerepet játszik a formátum (azaz a digitális vagy a print) a tudományos szövegek elérésében és befogadásában.

Az adott médium hatékonyságát pedig talán legjobban a tartalmat befogadó közönség viselkedésének nyomon követesével lehet mérni. Erre a feladatra vállalkozott Gardner és Inger, akik egy nagyszabású felmérés (n=15143) keretében a tudományos folyóiratok olvasóinak digitális szokásait vizsgálták (a globális nyugaton, angol nyelvű tartalmakkal dolgozó kutatók körében). A felmérésben 2021 januárja és márciusa között gyűjtöttek adatokat, azonban korábban (2005-ben, 2008-ban, 2012-ben, 2015-ben és 2018-ban) végzett kutatások eredményeire támaszkodva hosszabb távú következtetéseket is levontak (Gardner & Inger, 2021:5). Hipotézisük szerint az idővel változó felhasználói preferenciák szoros követése fontos tanulságokkal szolgál az olvasók digitális útvonalainak feltérképezéséhez – azaz annak megismeréséhez, hogy pontosan honnan érkeznek az olvasók a digitális tudományos tartalomhoz, illetve hogyan jutnak el ahhoz. Bár a szakkönyvek általában kis késéssel követik a folyóiratok trendjeit, ezek a hatások mára a monográfiák világába is begyűrűztek.

A felmérések eredményei alapján többféle felhasználói kategória is felállítható. Egyrészt eltérő viselkedés mutatható ki az orvosi és mérnöki területről érkezők, illetve a humán és társadalomtudományokat képviselők között. Míg utóbbi csoport számára feltétlenül meghatározó a Google Scholar találati listája a tudományos tartalomkeresés közben, addig előbbi csoport elsősorban olyan, úgynevezett A&I bibliográfiai adatbázisokra támaszkodik, mint a PubMed (Gardner & Inger, 2021:7).

Forrás: Gardner & Inger, 2021:16

Eközben azonban a szakmai tartalommegosztó és közösségimédia-oldalak jelentősége is megnőtt a korábbi évekhez képest – tudományterülettől függetlenül. Ennek oka a platformok kínálta hatékony online marketing lehetőségében kereshető (Gardner & Inger, 2021:7). (Ezzel a témával részletesebben cikksorozatunk egy későbbi bejegyzésében foglalkozunk majd.)

Forrás: Gardner & Inger, 2021:9

Összegzésként tehát megállapíthatjuk, hogy a digitális adatbázisok (legyen szó az A&I platformok kínálta lehetőségekről vagy a Google Scholarról), illetve a különböző közösségi oldalak különösen nagy jelentőséggel bírnak a tudományos publikációk felfedezésében. Míg a a nyomtatásban megjelenő tartalmak kiszorulnak az említett felületekről, addig a digitális publikációk – akár Open Access, akár korlátozott tartalomról van szó – az online tartalmakhoz hasonló előnyöket élveznek láthatóságban, megoszthatóságban, illetve elérésben – ez pedig mind a hivatkozások számára, mind pedig a publikációban található eredmények elterjedésére pozitívan hat.

Felhasznált irodalom

McLuhan, Marshall (2001) Understanding Media: The Extensions of Men. Reprint, Routledge

Gardner, Tracy & Inger, Simon (2021) How Readers Discover Content in Scholarly Publications. Renew Consultants