A tanterv a gyakorló pedagógusok számára konkrét tervezési, illetve mindennapi gyakorlati feladatokat határoz meg. A Nemzeti Alaptantervhez illeszkedő tantárgyi kerettantervek alapján az adott iskolában készült helyi tanterv a tanmenetek alapjául szolgál. A tanmenet pedig tanévre, osztályra vonatkozóan gondolja végig – az egyes témakörökhöz rendelt óraszámok alapján – a tanítási-tanulási folyamatot, annak tanítandó tartalmaival, fejlesztendő kompetenciáival, eszköztárával, módszereivel és munkaformáival, didaktikai feladataival együtt. Ez a tervezési folyamat nem nélkülözi a tankönyvekhez való alkalmazkodást sem, ami ugyancsak felveti a tananyag-elrendezés kérdését. A fejezet e része arra tesz kísérletet, hogy bemutassa az óratervezés néhány elképzelését, a tananyag-elrendezésben érvényesülő kronologikus rendezőelvre és az irodalomtörténeti ismeretrendszer elsajátítására fókuszálva. A kronologikus rendezőelv és az irodalomtörténeti ismeretrendszer fogalmi különbségére többek között Gordon Győri János is felhívja a figyelmet: értelmezésében a kronológia a kulturális folyamatokat áttekintő narratív irodalomtanítás rendezőelve – melyhez mellékszempontok rendelődnek, így például a műfajpoétikáé, a világirodalomé –, míg az irodalomtörténet tematikusan értelmezett ismeretrendszer, mely követi-kíséri más tantárgyi tartalmak tanítását, illetve beágyazódik a kronológia tanításába (Gordon Győri 2005). A következőkben egy-egy eset felvázolására kerül sor, mely a kronologikus tananyag-elrendezés és az irodalomtörténet tanításának kapcsolatát mutatja be. A fejezet ebben a formában enged bepillantást a lírai szövegek tematikus, illetve a novella – műfaji hagyománya által kirajzolódó műfajpoétikai rendezőelv szerinti – tanítási lehetőségeibe, megtartva a NAT és a Kerettanterv által elvárt kereteket. Kronologikusan és irodalomtörténetben gondolkodva gyakran kerül a magyartanár abba a helyzetbe, amit az órákon olvasandó szövegekkel való találkozás teremt. Az irodalomtörténeti narratívák tanítása sémává szilárduló értelmezési kísérletekhez vezethet, a kronologikus rendezőelv érvényesítéséhez le kell küzdeni a befogadók és a szövegek közti időbeli távolságot, és meg kell teremteni az értelmezői munkában az irodalomtörténet fogalomhálóját. Mindezzel együtt arra is figyelni kell, hogy az irodalommal való foglalkozás nem a befejezettségre, hanem inkább a folyamatos rákérdező viszonyulásban rejlő nyitottságra próbálja nevelni a tanulókat. Az időben hozzájuk közelebb eső szövegek, akár kortárs parafrázisok felől visszafelé olvasva szintén eljuthatunk a tananyagban szereplő mű értelmezéséhez, és a kronologikus tananyagelrendezés kiegészülhet a jelenkori szövegek olvasástapasztalataival. A hermeneutikai szituációk megteremtésében módszertani szempontból fontos szerepe van a gondolkodást elindító szövegnek, ugyanakkor mégsem vetettük el az időben való tájékozódás szerepét az irodalom tanításában-tanulásában. Ugyanakkor ez a próbálkozás sok dilemmát hordoz, és a tantervi tananyag-elrendezéshez alkalmazkodva inkább csak kérdéseket, útkereső próbálkozásokat tudunk megfogalmazni.