A következőkben a szaktudományos fogalomhasználatnak, kontextusteremtő utalásnak néhány olyan esetéről lesz szó, mely az iskolai műértelmezésben is megjelenhet, de a tanulók számára is befogadható alkalmazásuk gyakran jelent megoldandó feladatot a magyartanár számára. Itt természetesen nem arról van szó, hogy a tanári beszédnek feltétlenül tartalmaznia kell ezeket, hogy a diákoknak egzakt fogalmi struktúrákban, diskurzusrendekben kellene eligazodniuk, mert csakis így tudnának releváns gondolatokat megfogalmazni. Sokkal inkább a magyartanárnak kell tájékozódni az irodalomtudományos szövegekben, és reflektált fogalomhasználatot kialakítani, hogy biztonsággal adjon szempontokat, fogalmazzon meg kérdéseket a szépirodalmi művekhez. Az epikus szövegek esetében az értelmezőnyelvnek ilyen fogalomhasználati jellemzője lehet a genette-i fogalomhasználat. Gerard Genette-nek a narratológiai szempontú műelemzés számára nélkülözhetetlen munkáira gyakran hivatkozik a szakirodalom. A narratológiai szempontrendszer fogalmi alapvetéseinek elsajátítása jellemzően nem csupán az elméleti írásokat olvasva történik, hanem az irodalomelméleti szempontokat érvényesítő műelemzéseket újragondolva is. Genette prózapoétikai alakzatokról szóló könyve (Genette 1972) teljes egészében magyar nyelven nem hozzáférhető, fejezeteinek fordítása (bővebben lásd például Genette 1996), vagy a kötetek recenziója gyűjteményes kötetekben (lásd például Szegedy-Maszák 1973: 393–396; Dobos 2002) azonban megtalálható. Ugyanakkor szempontokat teremtő fogalmainak reflektált alkalmazásához elengedhetetlenek az azokat használó elméleti és műelemző tanulmányok is. Itt és most azért releváns a magyar nyelvű értekező-elemző írások említése, mivel az irodalomtanár módszertani eszköztárát is megalapozó elméleti tudás a magyar értelmezőnyelv fogalomhálójára támaszkodik, és a fordításirodalom fogalomhasználata diskurzusteremtő szerepet tölt be mind a szaktudományok, mind a módszertan esetében is. A szaktudományos kutatások eredményeinek belátása és középiskolai alkalmazása nem a fogalmak kontextusaira vonatkozó reflexiók megfogalmazását várja el, hanem a műalkotások jelentésteremtő folyamatinak megnyitását, amihez az elméleti tudás eszközként szolgál. Genette-re alapozva használhatjuk például az ’elbeszélés’ szót annak mindhárom jelentésében: a narratív kijelentés, a diskurzus tárgyát képező események és a narráció aktusának értelmében is. Ugyancsak Genette narratológiája szerint épült be a műelemző gyakorlatba a hetero- és a homodiegetikus elbeszélő vagy a fokalizációs technikák megkülönböztetése. A műértelmezés nem egyenértékű az ezen és más fogalmak alapján végzendő leltározással, mely végigpásztázza a szöveget, hozzárendeléseket végezve a fogalmi kategóriák és a szöveghelyek között. Nem is a megnevező gesztus a lényeges, sokkal inkább az elbeszélt világ megalkotottságának és természetének megértése az elbeszélőnek a történethez, a szereplőkhöz való viszonyulásai alapján, aminek felismeréséhez és értelmezéséhez a fogalomhasználat támpontot adhat. Az epikus beszédmódok jelentésteremtő szerepének értelmezése sem jelent egyet a szöveghelyekre való rámutatással, de kétségtelenül szükség lehet erre a didaktikus gesztusra, amikor például szorosan olvasunk egy művet a szöveg nyelvi megalkotottságára, szintaktikai-pragmatikai összefüggéseire, beszédmódbeli sajátosságaira fókuszálva, hogy megértsük egy történet szereplőinek viszonyát, a perspektíva világteremtő szerepét és így tovább. A narratológia nem direkt módon, nem tisztán elméleti alapvetéseiben van jelen a tanári nyelvhasználatban, hanem a jelentésteremtő mozzanatok felfedezésére irányuló látásmódban, kérdéskultúrában. A genette-i terminusok természetesen nem kizárólagosak a műértelmezés számára, és szükségszerűen kiegészülnek más narratológiai fogalomrendszereknek az elemző gondolkodást segítő kifejezéseivel, mint például a Dorrit Cohn-féle narratológiának a szereplői gondolatok elbeszélhetőségére vonatkozóan megalkotott fogalmaival, így az idézett monológgal, a pszichonarrációval, az elbeszélt monológgal (bővebben lásd Cohn 1996: 81–193.).