A Debreceni Irodalom- és Kultúratudományi Tankönyvek sorozat e harmadik darabja a magyarországi irodalomtanítás aktuálisnak tételezett kihívásait, problémáit, dilemmáit igyekszik körüljárni. A fejezetekben megképződő, egymással is mélyen összefüggő súlypontok – miként minden széles e világon – erőteljesen perspektívafüggőek, ugyanakkor egy érvényesnek vélt lehetséges térképét jelenítik meg mindannak, amivel manapság a magyar irodalomtanítás – úgy is, mint szakmódszertan és kulturális gyakorlat – szembesülni kénytelen. Ezzel együtt áttekinteni törekszik azokat a folyamatosan velünk élő, avagy vissza-visszatérő kérdéseket is, amelyeket ajánlatos újra és újra átgondolnia mindenkinek, aki irodalomtanításra adta a fejét. A kötet elsősorban oktatási segédanyag (akár tananyagként, vizsgaanyagként is), vagyis magyar szakos egyetemi hallgatók számára készült, de remény szerint haszonnal forgathatják mindazok az akár már hosszú ideje munkálkodó, gyakorló kollégák is, akiknek igényük van rá, hogy szakmájuk általános kihívásairól minduntalan elgondolkodjanak, s minderről – ahogy mondani szokták – időről időre „összerántsák” a tudásukat. Az anyag egyszerre kívánja játékba hozni az egyes témákat érintő kurrens, releváns szakirodalmat, s mindig beléptetni azokat a régebbi alapszövegeket is, amelyeket „klasszikusoknak”, megkerülhetetleneknek tekint. Egy olyan átfogó körképet kíván tehát adni, amely nélkülözhetetlennek tűnik ahhoz, hogy kellően felvértezve kerüljön a tanulók közé a pályakezdő, illetve friss és rugalmas maradjon az akár már pályájának végén járó szenior magyartanár is.