Bodrogi Ferenc Máté (szerk.)

Az irodalomtanítás aktuális kihívásai


Fogalmi kérdések

A széleskörű használatból fakadóan az irodalomtanításban használatos kötelező olvasmány fogalma látszólag nem vet fel különösebb terminológiai problémákat. Érdemes azonban alaposabban körüljárnunk, mit értünk pontosan e kifejezés alatt, mivel a vitás kérdések számbavétele előtt mindenképpen tisztázni kell, hogy milyen korpuszt szokás megjelölni e terminussal. Tágabb értelemben – egyben pedagógiai-didaktikai szempontból szakszerűbb azonosítással – kötelező olvasmányként jelölhetünk meg minden olyan irodalmi szöveget, amelyet (otthoni vagy iskolában történő) elolvasásukat követően a pedagógus és a diákok közösen feldolgoznak, értelmeznek. Ilyen vonatkozásban kötelező olvasmánynak tekinthetjük bármelyik tanórán vizsgált költeményt vagy novellát is (Gordon Győri 2009). Általában azonban a kötelező olvasmány fogalmával egy szűkebb értelemben vett szövegcsoportot szokás megjelölni, amely „azokat az iskolai magyartanításban feldolgozott műveket jelenti, amelyek terjedelmesebbek annál, mint hogy egy tanórán belül fel lehessen olvasni őket, ezért otthoni elolvasásra szokás őket feladni” (Fenyő D. 2017: 74.). Műfaji szempontból leginkább regények, kisregények, eposzok, drámák tartoznak ide: a hosszabb terjedelemből fakadóan e szövegek elolvasása jellemzően több időt vesz igénybe, aminek köszönhetően feldolgozásuk is több tanórányi foglalkozást igényel. Miközben a tanév során egy-egy verset, novellát könnyebb elhagyni vagy másra cserélni, a hosszabb olvasást és megbeszélést igénylő regények, drámák esetében ez sokkal körülményesebben valósítható meg (ezért is szokás – leegyszerűsítő módon – az irodalomoktatást e kötelezők tanításával azonosítani).

Az irodalomtanítás aktuális kihívásai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Debreceni Egyetemi Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 615 183 6

Tankönyvünk a magyarországi irodalomtanítás aktuális kihívásait, problémáit, dilemmáit igyekszik körüljárni. A fejezetekben megképződő, egymással is szorosan összefüggő súlypontok erőteljesen perspektívafüggőek, ugyanakkor egy érvényesnek vélt térképét jelenítik meg mindannak, amivel manapság a magyar irodalomtanítás – úgy is, mint szakmódszertan és kulturális gyakorlat – szembesülni kénytelen. Ezzel együtt áttekinteni törekszik azokat a folyamatosan velünk élő, avagy vissza-visszatérő kérdéseket is, amelyeket ajánlatos újra és újra átgondolnia mindenkinek, aki irodalomtanításra adta a fejét.

A kötet elsősorban oktatási segédanyag (akár tananyagként, vizsgaanyagként is), vagyis magyar szakos egyetemi hallgatók számára készült, de remény szerint haszonnal forgathatják mindazok a gyakorló kollégák is, akiknek igényük van rá, hogy szakmájuk általános kihívásairól folyamatosan gondolkodjanak. Egyszerre hozza játékba az egyes témákat érintő kurrens, releváns szakirodalmat, s lépteti be azokat a régebbi alapszövegeket is, amelyeket „klasszikusoknak”, megkerülhetetleneknek tekint. Egy olyan átfogó körképet kíván tehát adni, amely nélkülözhetetlennek tűnik ahhoz, hogy kellően felvértezve kerüljön a tanulók közé a pályakezdő, illetve friss és rugalmas maradjon az akár már pályájának végén járó szenior magyartanár is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bodrogi-az-irodalomtanitas-aktualis-kihivasai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave