A generációkutatás eredményei gondolatébresztőek a pedagógiai gyakorlat számára is. A generációelméletek a jelenlegi középiskolás diákokat születési idejük, kommunikációs stílusuk és eszközeik, illetve a technológiához való viszonyuk alapján az úgynevezett Z generációba sorolják (Prensky 2001), s jellemzőiket a korábbi nemzedékekhez képest radikálisan megváltozott tapasztalatszerzésnek és gondolkodásmódnak a jegyében gyűjtik össze. Ezek a diákok – a korábbi generációkhoz képest – többek között másképp dolgozzák fel a környezetükből érkező információkat, másként tárolják és hívják elő azokat, másképp értelmezik a szabályokhoz és a tekintélyhez való viszonyt, másképp alakul a koncentrálóképességük és a munkatempójuk is. Ez a nemzedék rutinszerűen tölt le vagy fel digitális tartalmakat, hoz létre információmegosztásra és kapcsolattartásra alkalmas felületeket, keres adatokat az interneten. A spontán és természetes eszközhasználatnak köszönhetően gyorsabb az információszerzésük, mintha nyomtatott forrásokhoz fordulnának, ugyanakkor épp a rendelkezésre álló nyomtatott könyvekhez való hozzáférés terén lehet szükségük segítségre, vagy legalább arra, hogy megmutassuk nekik egy másik tudásmodell, egy még mindig érvényes és hiteles gondolkodási paradigma lehetőségeit a tanulásban. A technológiai jártasságra épülő generációs besorolásokon túl ma már beszél a szakirodalom digitális bölcsességről is, mely a technológia körültekintő használata alapján újraértelmezi az úgynevezett digitális bennszülöttek és bevándorlók közötti határt (bővebben Lévai 2014: 62–69.). A tanárnak is szüksége van azokra a kompetenciákra, melyekkel meg tudja valósítani a tudásmegosztást és a tanulásszervezést a digitális vagy online világban otthonosan mozgó diákok között. A jelenlegi tanárjelöltek abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy generációs vonatkozásban, eszközhasználatuk lehetőségeinek tekintetében nem állnak messze a tanítandó diákoktól. A fejezet azzal a céllal született, hogy bemutasson az irodalomtanításban is alkalmazható online feladatokat, melyek egyrészt támaszkodnak a digitális eszközökre, az online elérhető felületekre, másrészt elvárják a szövegekkel való értő találkozást, a „hagyományos” olvasást is (kapcsolódó szakirodalom: Molnár–Fejes: 2021).