Mint Raátz Judit kifejti, a tágan értett „kreatív írás” mára deklaráltan az alap-, közép- és felsőfokú tanrendekbe beépítendő modulnak tekinthető, melyet a közoktatás alaptantervei is bizonyítanak, amikor a műfajokhoz kötődő hagyományok, nyelvi-stilisztikai és kommunikációs jellegzetességek szerepének felismerését és kreatív alkalmazását, illetve a saját álláspont fegyelmezett, ugyanakkor kreatív kifejezésének képességfejlesztését írják elő (Raátz 2008). A kreatív írás (creative writing) eredeti formájában olyan szervezett keretek között történő írásgyakorlat, amely a különféle műfajokban való alkotás szabályait igyekszik megtanítani változatos, értékelő, elemző, kritikai metódusokkal. „A kreatív írás címszó alatt a legtöbb módszertani szakirodalom a fogalmazás, a szövegalkotás változatos módszerek, témák és munkaformák felhasználásával történő gyakorlását, fejlesztését érti. A megnevezésben a fő hangsúly a kreativitáson, a szokványos iskolai fogalmazási feladatoktól való eltérésen van” (Raátz 2008). Nem ritka az ilyen típusú feladatokban, hogy – a fogalom eredeti jelentéséhez igazodva – valamilyen szépirodalmi szöveg a kiindulópont, vagy valamilyen szépirodalmi műfajban történő alkotáshoz kapcsolódik. Ezek a szorosabb értelemben vett kreatív írásgyakorlatok. Míg azokat a feladatokat, amelyek inkább módszereikben, munkaformájukban, a feladat jellegében igyekeznek a megszokottól eltérni, újszerűek lenni, tágabb értelemben vett kreatív gyakorlatoknak tekinthetjük (Raátz 2008). Mindez, mint Samu Ágnes fogalmaz, személyes jellegű megszólalást tesz lehetővé, segíti az egyén személyiségének fejlődését, társadalmi megnyilvánulásainak hatékonyságát, fejleszti önbizalmát és helyes önértékelését, azaz az önkifejezés elsődleges eszközének tekinthető (Samu 2004: 11.). A kreatív írás tanításának Dianne Doubtfire szerint ugyanakkor nem valamiféle szabálykontroll a lényege, és nem célja az írói „klónozás” sem, hanem bevezetni igyekszik az idők folyamán kialakult szövegszerkesztési és -alkotási technikákba, hogy ezek elsajátítása után az egyén képes legyen a szabályszerűtől, a kánontól való tudatos eltérésre is (Doubtfire 1996: 2.). A kreatív írás tehát egyfajta írásmódszertan és speciális szövegalkotás, melynek szorosabb értelemben vett professzionálisabb, hangsúlyosan az artisztikus íráshoz köthető praxisa is elkülöníthető (elsősorban a közép- és felsőoktatás világában), illetve a hagyományos értelemben vett szövegalkotás gyakorlatait mintegy kiegészítve a közoktatás alsóbb szintjein is egyre bevettebb oktatási perspektíva.