Az irodalomtanítás számára a film ma már nélkülözhetetlen: módszertani szempontból egyrészt a szépirodalom olvasásához elvezető másik műalkotás, a szimbolikus látás tanulásában fontos szerepet játszó komplex, így egyidejűleg a szó, a kép, a zene médiumában jelentések összefüggését létrehozó másik szöveg. Film és szépirodalom egymást olvasó párbeszéde mindig is termékeny volt az irodalomtanítás számára, mivel az adaptáció mint az újraolvasás egyik esete látásmód, elbeszéléstechnika, perspektívakezelés jelentésteremtő mozzanatainak tanítására is lehetőséget ad. Az irodalomórák értelmező tevékenységének feltétele a szövegismeret, ami – történetmondó szövegek esetében – nemcsak történetismeretet vár el, hanem például a szövegek nyelvi megalkotottságára, motívum-összefüggéseire vonatkozó reflexiók megfogalmazását is. A film bevonása az irodalomtanításba nem a szépirodalom vagy az olvasás helyettesítését célozza meg, nem is pusztán a történetmozzanatok vagy a történetvezetés közti eltérések és hasonlóságok számbavételét, hanem az olvasóvá és műértelmezővé válás lehetőségét teremtheti meg. A film és az irodalom egymástól elválaszthatatlan létmódjára támaszkodik az irodalomtanítás az irodalmi művek filmadaptációi esetében (bővebben Gács–Gelencsér 2000). Az epikus művek tanításakor is megjelenő értelmezőnyelv lehetővé teszi a filmélmény megszólaltatását is. A szépirodalmi művek bizonyos történetrészletei, egyes szereplői gesztusok, nézőpontok, sokszor a filmfeldolgozásnak mint interpretációnak, illetve a médiumváltásnak köszönhetően válnak jelentésessé. Ugyanakkor a filmelbeszélés értelmezését is elindíthatjuk a szépirodalom felől. Attól függően, hogy az olvasás vagy a filmnézés eseménye előzte-e meg a másikat, mást tekintünk előzetes tapasztalatnak, melyet az újabb befogadás bevon az újraértelmezés folyamatába. A szépirodalmi és a filmszöveg egymásra íródása folyamatosan zajlik a befogadásban, az értelmezőnyelv pedig próbálja megszólaltatni a jelentések születésének folyamatát. A tanítás során ennek a kölcsönösségnek a megmutatása ad többek között megoldandó feladatot, amikor – akár didaktikusan is – egy-egy jelenetre fókuszálva próbáljuk megteremteni a film és az irodalmi mű, illetve a szövegek és a diákok párbeszédét. A továbbiakban ez a fejezet egy adott regényre és filmre koncentrálva tekinti át, hogyan alkalmazhatjuk egy regény filmadaptációját az irodalomtanításban. Kosztolányi Dezső Édes Anna című regénye és Fábri Zoltán azonos című filmje teremt lehetőséget ezeknek a gondolatoknak a kifejtésére.