Kosztolányi művét többek között a magyar irodalmi modernség látásmódjának és a pszichoanalitikus regény műfajpoétikai jellemzőinek összefüggésében illesztjük be az irodalomórákba. A tananyag-elrendezés egyik lehetséges és gyakran alkalmazott esete, hogy a szövegismeret visszacsatolása után elhelyezzük a művet az irodalomtörténeti kánonban a fent említett szempontok alapján, illetve végigkövetjük a történet epikus ívét az elbeszélt tér és idő, a narratív logika oksági összefüggései, valamint a történetmondás metonimikus ívét adó szimbolikus utalásrendszer mentén, illetve narratológiai szempontokat követve szövegelemzést végzünk. Természetesen ez csupán egy a sokféle tanítási lehetőség közül. A tananyag-elrendezésnek és az óraszervezésnek a NAT és az érettségi követelmények kimeneti szabályozása is irányt szab: Kosztolányi Dezső életműve a kötelező magyar irodalmi tételcsoportban szerepel, így a műértelmezéseknek az úgynevezett „jól tanulhatóság” elvárásának is meg kell felelniük, ami megerősíti a több szempontú megközelítés létjogosultságát, illetve az életmű kontextusában is tanítjuk a szövegeket, ami szintén releváns szempontokat nyújt a tanórai értelmező tevékenység számára. Az Édes Anna esetében megjelenhet még a befogadás folyamatában olvasási tapasztalatként a modernség prózairodalmában nagyon is jellegzetes női sorstematika, így a címszereplő történetét akár más, a modern próza körében említhető regények női főszereplőinek életútjával összeolvasva is értelmezhetjük. A következőkben egy olyan műértelmezés felvázolására kerül sor, mely nem mond le a már említett szempontok érvényesítéséről, de egy-egy szövegrészre fókuszál a szoros szövegolvasás jegyében, bevonva a jelentésteremtés folyamatába a Fábri-féle film egy-egy képsorát, jelenetét is. Fábri Zoltán 1958-ban készült filmjére azért esett a választás, mert az a Kosztolányi-regénnyel együtt nézve-olvasva lehetőséget teremt arra, hogy Anna alakját és tettét ne kizárólagosan társadalomkritikai aspektusból, illetve a cselédszerep szociokulturális összefüggései felől értelmezzük, hanem a traumát verbálisan megszólaltatni képtelen ember kiszolgáltatott léthelyzetének szempontjából is. A lélektani folyamatok bemutatásában pedig kulcsfontosságú szerephez jut az Anna lázálmát elbeszélő szürreális képsor. A film képi világa, perspektívakezelése olyan kérdések megfogalmazását teszi lehetővé, melyek felől a regény is beszédessé válik. Ilyen kérdések például, hogy Anna tekintetvezetése – mind a filmben, mind a regényben – miképpen alkot globális képet a környezetéről, illetve a részletekre fókuszáló pillantások hogyan ellenpontozzák ezt a képet; a ház részletei mint az elbeszélt tér metonimikus jelölői, valamint az Anna számára idegen világ tárgyszimbólumai hogyan zárják be a lányt egy irracionális világba; hogyan látjuk Annát környezete szereplőinek szemével, illetve a képi és akusztikai benyomások milyen viszonyban vannak a verbálisan megteremthető világtapasztalattal; hogyan válnak a testbeszéd, különösen a kéz gesztusai a történet végkifejletére utaló anticipáció narratív eszközeivé. A film és a regény önállóan és egymás kontextusában is kínál válaszokat ezekre a kérdésekre. Kosztolányi regénye nem tipikus pszichoanalitikus regény a tudatelbeszélés jellegzetes epikus beszédmódjainak, így például a belső monológnak a hiánya miatt. Ugyanakkor az elbeszélő épp a hallgatás által teremti meg Annát egy összetett, de számára verbálisan megfogalmazhatatlan konfliktusrendszerben élő emberként, aki az őt körülvevő világ felfoghatatlan és érthetetlen eseményeire kegyetlen, látszólag váratlan és irracionális választ ad. A film a képek általi megmutatás eszközeit alkalmazva épp azt tudja feltárni, amit a regény az elhallgatás nyelvi-poétikai eszközeivel fejez ki, másrészről a filmben alkalmazott kihagyás, mint például a gyilkosság képi elbeszélésének elmaradása a regény adott jelenetének újraolvasására ösztönöz, illetve megteremti a regénybeli gyilkosság elbeszélésének és a filmbeli lázálom vizuális narrációjának párbeszédét. Az elemzés többek között ezeket a jeleneteket kiemelve tesz kísérletet regény és film irodalomórai keretek között zajló együttolvasására.