Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon III.

Viták, megoldások, értékelések

8.2.6. Bizonyítható-e a privatizált cégek eredményesebb működése?

Elvileg kézenfekvőnek tűnne, hogy a mikroökonómiai alapú összehasonlító elemzést mintavételi eljáráson alapuló vizsgálatokkal támasszuk alá. A nemzetközi1 és a hazai irodalomban2 is történtek ilyen kísérletek. A tanulmányok többsége azt jelzi, hogy az állami cégek profitabilitása alacsonyabb szintű és tendenciájában inkább romló a valódi magánvállalatokhoz képest. Ugyanakkor a legértékesebb és tőzsdén is jegyzett ázsiai nagyvállalatok körében – legalábbis a vizsgált 2006–2010 közötti időszakban – egy fordított tendencia is felszínre került: a részben vagy teljes mértékben államilag kontrollált cégek részvényárfolyamában prémiumhatás érvényesült. A befektetők pozitívan értékelik, ha egy cég mögött a maga teljes súlyával ott áll az állam.3

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_166/#m1266peam3_166 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_166/#m1266peam3_166)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_166/#m1266peam3_166)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

8.2. ábra. Az indiai állami vállalatok eredményessége, 2007–2016

Forrás: The Economist, 2017. jún. 3., 58.

Magyarországon, sajnos, ez a megközelítés nem alkalmazható igazán meggyőző módon, mert az országban működő vállalatok száma ehhez túlságosan kicsi. Nincs két egyforma vállalat, melyek között az egyetlen lényegi különbség abban lenne, hogy magán- vagy állami tulajdonban vannak, s azt sem lehet megmondani, hogy egy 1999-ben vagy 2009-ben privatizált vállalat azért működött hatékonyan, mert magántulajdonban van, vagy éppen azért került magántulajdonba, mert már korábban is hatékonyan működött.4 Tovább bonyolít minden összehasonlítást az a tény, hogy az EU-csatlakozást megelőzően kb. 40-50 feldolgozóipari nagyvállalat 8 éves társasági adókedvezményben részesült. Ez okként és okozatként egyaránt szerepet játszott ennek a vállalati körnek a fejlődésében, és abban is, hogy milyen feltételek mellett ment végbe ezeknek a cégeknek a privatizációja.5

Az egyedi esettanulmányok vagy egy-egy adott társaság beszámolóinak elemzése sem adhatnak megnyugtató választ arra a kérdésre, hogy biztosan eredményesebben működnek-e a privatizált cégek.6 A magánosításon átesett, egykori állami vállalatok olyan fundamentális változásokon mentek át – megváltozott a méretük, a termékpalettájuk, a beszámolóik szerkezete –, hogy minden időbeli összehasonlítás kérdéses. Önmagában az a tény, hogy a cég neve, a trade mark megmaradt – semmit sem jelent.

9: A név is érték (néha)

Kevéssé ismert, hogy 1995-ben már 39 cég viselte Magyarországon a Ganz nevet, de ezek közül csak 3 használta ezt a trade mark-ot a tradíció és jogfolytonosság alapján – a többiek pénzért megvásárolták.7 Hasonló a története a Vasedény márkanévnek. Az 1950-es években alapított kereskedelmi vállalatnak egykor 1300 alkalmazottja volt. 1996-ban felszámolásra került, egy külső befektetői csoport – Budai György és üzlettársai – vásárolták meg. Többszörös tulajdonváltás után a megmaradt üzleteket egy alkalmazotti csoport működtette tovább – úgy, hogy névhasználati díjat fizetett az előző tulajdonosoknak.

De az ellenkezőjére is van példa. 2018 decemberében a svájci tulajdonban álló Nestlé Hungária Kft. az édesipari termékek gyártásában felhagyott a tulajdonában lévő „Szerencsi” védjegy használatával, és ezt a jogot átadta a Szerencsi Bonbon Kft.-nek, egy hazai vállalkozó, Takács István részére. Hogy még bonyolultabb legyen: a szerződés a kakaótermékekre nem vonatkozott, ezek esetében továbbra is a Nestlé Hungária Kft.-nél maradt a „Szerencsi” védjegy használatának joga.8

Jobbak a külföldi tulajdonban álló cégek, vagy csak kevesebbet csalnak? A vállalati mérlegadatokból már a 90-es évek közepén nyilvánvaló volt, hogy a külföldi tulajdonban álló, nagyobb cégek eredményesebben, hatékonyabban működnek, mint a zömében magyar tulajdonú kisvállalkozások. Ezt a későbbi adatok is megerősítették. Kis utánagondolással azonban vélelmezhető, hogy a beszámolókból kiolvasható különbség részben abból származik, hogy a magyar kisvállalatok a bérek és a profitok egy részét nem jelentik, vagyis a dolgozók a bérüket részben „zsebbe kapják”, a tulajdonosok pedig költségágon veszik ki a profitot – és ebből adódik az adóhivatalnak bevallott kisebb arányú hozzáadott érték.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1266peam3_177/#m1266peam3_177 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1266peam3_177/#m1266peam3_177)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1266peam3_177/#m1266peam3_177)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

8.3. ábra. Külföldi és magyar tulajdonú cégek hatékonysága, 1992–2012

Forrás: MTA KRTK Adatbank, http://index.hu/gazdasag/2014/02/03/multik/

1	A magántulajdonban, illetve köztulajdonban álló vállalatok működésének összehasonlításáról szól Alessi (1980) már klasszikussá vált írása. Ugyancsak sokszor idézik Boardman–Vining (1989) tanulmányát, amely az 1980-as évtized első harmadának 500 nem amerikai óriásvállalatát elemezte aszerint, hogy magántulajdonban, vegyes tulajdonban vagy állami tulajdonban álltak. Ez a tanulmány egyértelműen a magáncégek hatékonysági fölényét mutatta ki – hozzátéve, hogy a vegyes tulajdon még rosszabb, mint a tisztán állami tulajdonlás. Az amerikai McKinsey cég az ezredforduló idején, 12 éven át 118 iparágban folytatott mikroszintű elemzéseket. Számításaik szerint egyedül a koreai acélipar esetében érte el az állami tulajdonú cégek élőmunka-termelékenysége a világ élvonalát, mindenütt másutt jelentősen elmaradt attól (Lewis, 2008: 143). A legújabb irodalomból lásd még Anderson et al. (1997), Megginson–D’Souza (1999), Megginson–Netter (2001), Clarke–Cull–Megginson (2005), Megginson–Sutter (2006), Estrin és szerzőtársai (2009), Mühlenkamp (2013), IMF European Department (2019). Shi–Sun (2016) tanulmánya a tőzsdén bejegyzett kínai cégek mintáján vizsgálja a privatizáció hatását a vállalati hatékonyságra és a nyereségre. Brown és szerzőtársai (2013) az orosz feldolgozóipar adatait vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy – a többi kelet-európai országhoz képest – 2005-ig ott csak nagyon kis mértékben nőtt a vállalati szintű termelékenység a privatizációt követően. Király (2016) tanulmánya jó áttekintést ad a nemzetközi irodalomból a kereskedelmi bankok működéséről. Ebből kitűnik, hogy ebben a körben egyértelműen hatékonyabbak a szakmai befektetők irányítása alatt álló bankok, legfeljebb amellett szólnak empirikusan igazolt érvek, hogy a fejlesztési bankok és más speciális célú pénzintézetek között vannak eredményesen működő állami bankok is. Az általa hivatkozott legfontosabb tanulmányok közül lásd La Porta és szerzőtársai (2002) sokszor idézett cikkét.
2	Kovách–Csite (1999).
3	Boubakri et. al. (2018).
4	A külföldi működő tőke (FDI) hatásáról, illetve az állami vállalatok privatizációjáról lásd Tokunaga–Iwasaki (2016) és Iwasaki–Mizobata (2017) metaanalízisét.
5	Az ún. régi típusú beruházási kedvezmények a 2004–2011 közötti időszakban voltak igénybe vehetők, és azoknak a cégeknek jártak, amelyek – egyebek között –legalább egy 10 Mrd Ft-os értékhatárt meghaladó beruházást vállaltak.
6	Major (Major, 1995; Major, 1997; Major, 1999b) és Tóth István János (1994) munkái ebből a szempontból inkább heroikus módszertani kísérletnek tekinthetők az 1988–97 közötti változások mérésére.
7	Tulajdon Alapítvány–Privatizációs Kutatóintézet (1995b).
8	www.portfolio.hu, 2018. dec. 12.