Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

11.3.6.3. Második alciklus: biológia-e a transzformációs generatív nyelvészet (11.20)(b) szerint?
(11.20)(b) négy kijelentésre bomlik:
 
(11.28)
(a)
|Az organikus rendszerek zárt rendszerek.|S=?
 
(b)
|A grammatika zárt rendszer.|S=?
 
(c)
|Bizonyos biológiai jelenségek meghatározott feltételek teljesülése esetén szükségszerűen bekövetkeznek.|S=?
 
(d)
|A nyelvi jelenségek is meghatározott feltételek teljesülése esetén szükségszerűen bekövetkeznek.|S=?
 
E kijelentések az alábbi következtetésekben vesznek részt:
 
(11.29)
Premisszák:
 
(a)
0<|A grammatika biológiailag determinált rendszer.|S<1
 
(b)
|Az organikus rendszerek zárt rendszerek.|S=?
 
(c)
[|A biológiailag determinált rendszerek organikus rendszerek.|S=?]
 
Konklúzió:
 
(c)
|A grammatika zárt rendszer.|I(11.29)=?
 
(11.30)
Premisszák:
 
(a)
|Bizonyos biológiai jelenségek meghatározott feltételek teljesülése esetén szükségszerűen bekövetkeznek.|S=?
 
(b)
[|A biológiai és a nyelvi jelenségek között analógia áll fenn.|S=?]
 
Konklúzió:
 
(c)
|A nyelvi jelenségek is meghatározott feltételek teljesülése esetén szükségszerűen bekövetkeznek.|I(11.30)=?
 
A narratíva p-kontextusa (11.28)(a) és (b) esetében is p-hiányos, mivel a források között nem szerepel a ‘zárt rendszer’ terminus explikációja. Mindaddig, amíg nem tudjuk, milyen értelemben tekinthető a grammatika és egy ‘organikus rendszer’ zártnak, nem tudunk a két kijelentéshez pozitív plauzibilitási értéket rendelni. Ekkor (11.29)(c) sem lehet pozitív.
(11.30)(b) plauzibilitási értéke azért kérdéses, mert nem tudjuk meg a narratívából, hogy az analógia a biológiai és a nyelvi jelenségek számtalan tulajdonsága közül melyek között áll fenn, ezért kapcsolatuk relevanciáját sem tudjuk megvizsgálni. Ha pedig a narratíva p-kontextusában kibővítjük a forrásokat azzal, amit a biológia részterületeiről tudunk, akkor (11.28)(c) és ezáltal (30)(a) plauzibilitása is kérdésessé válik. Ugyanis vannak a biológiának olyan részterületei, amelyek, bár nagyon korlátozottan, de törekszenek ‘egzakt’ módszerek alkalmazására. Azonban ezek a törekvések nem terjeszthetők ki mechanikusan a biológia diszciplínájának egészére, és ezért fontos tudnunk, hogy (11.28)(c) a narratíva p-kontextusában egészen pontosan a biológia mely részterületére és számtalan módszere közül melyekre vonatkozik. Reydon (2017: 256–257) – a biológia tudományelméletének (‘philosophy of biology’, ‘Wissenschaftstheorie der Biologie’) szakembereként – kiemeli, hogy eltérően a kémiától, mely a kísérleti laboratóriumi tudomány prototípusának tekinthető, vagy a fizikától, mely a prototipikus nomologikus tudomány, a biológia mind tárgyát, mind módszereit tekintve rendkívül heterogén. Az alábbi, egymástól eltérő részterületeket nevezi meg:
 
  • Terepkutatás: fajok és élőlények példányainak megfigyelése természetes életterükben.
  • Kísérleti laboratóriumi kutatás: például a biokémia, a biofizika. a molekuláris biológia és a fejlődésbiológia, melyek átfedésben vannak a biológia mellett egyéb diszciplínákkal.
  • Funkcionális elemzés: organizmusok és ökoszisztémák működésének magyarázata.
  • Rendszerező és taxonomikus kutatás: például a Linné-féle elvek alkalmazása.
  • Természettörténeti kutatás: mindenekelőtt az evolúciós folyamatok vizsgálata.
  • Elméleti kutatás: biológiai jelenségek matematikai és számítógépes modellálása.
  • Technológiai kutatás: baktériumok, élelmiszernövények, haszonállatok genetikai módosítása.
 
A felsorolt területek jó részének adatai nem szubszumálhatók olyan univerzális biológiai törvények alá, amelyek ismeretében a biológiai jelenségek a jövőben szükségszerűen bekövetkeznek.1 Ez különösen fontos megállapítás az evolúció esetében, amely az utóbbi több, mint húsz évben Chomsky munkásságának központi témája.2 Még maga Boeckx (2006a: 133) is – biolingvistaként (!) – idézi Waddingtont, aki szerint „az evolúció valódi lényege – vagyis, hogy milyen módon jönnek létre lovak vagy tigrisek – kívül esik a matematikai elméleten”.3 További példák a „valódi” biológiából:4
 
(11.31)
(a)
„[...] a törvények nyilvánvalóan csupán nagyon korlátozott szerepet játszanak a biológiai elméletalkotásban, mivel az evolúciós szabályszerűségek nem az anyag alapjaira vonatkoznak, mint a fizika törvényei. Térben és időben megváltoztathatatlanul korlátozottak, és általában számos kivétel van alóluk.” (Mayr 2004: 28; kiemelés K. A.)
 
(b)
„A biológia problémája az, hogy a fizika modellje, amelyet paradigmatikus tudománynak tartanak, nem alkalmazható [...]” (Lewontyn (2000: 93; kiemelés K.A.)
 
(c)
„[...] a szerves világ alapjaiban és megváltoztathatatlanul sokféle. Az élet lényege a sokféleség [...]. Száz biológusból kilencvenkilenc kutató életét azzal tölti, hogy feltárja az élet sokféleségének részleteit [...] a biológia a diverzifikálók, a fizika pedig az egységesítők természetes közege.” (Dyson 1982: 53; kiemelés K. A.)
 
A (11.28)(c)-hez vezető érvelési folyamat következtetéseiben könnyen beláthatóan összefonódik az elsietett általánosítás és az elhallgatott evidencia, melyek rekonstrukciójától, mivel már mindkettőre láttunk példákat, eltekintek.5
A narratíva, ahogy arra már utaltam, nyilvánvalóan nem tehet mást, mint hogy chomskyánizmusánál fogva a 8.6.2. szakaszban idézett Chomsky-állításokat tekintse (11.20)(b) forrásainak. Szembesítsük a narratívában előfeltételezett forrással az alábbiakat:6
 
(11.32)
(a)
„A nyelvnek és a nyelvészeti elméletnek ez a minimalista felfogása szemben áll a mainstream biológusok általános meggyőződésével egészen a közelmúltig, és azzal, amit többségük ma is vall.” (Boeckx & Piatelli-Palmarini 2005: 456; kiemelés K. A.)
 
(b)
„A biolingvisztika a gyakorlatban a generatív nyelvészet egyik részterületének vagy átcímkézésének tekinthető, és a biolingvisztikának nevezett kutatás nagy része ebben az értelemben származott erről a területről. Azonban az efféle kutatásokban a biológiát ritkán veszik komolyan figyelembe: bár a nyelvészet képes volt a biológiát beépíteni a retorikájába, jórészt továbbra is leíró terület maradt, ritkán mutatva a valódi biológiai kutatás jeleit.” (Boeckx & Martins 2006: 4; kiemelés K. A.).
 
(c)
„A generatív nyelvészek például saját maguk határozzák meg, mit értenek biolingvisztikán, és a biológusok kinevetik őket emiatt [...]”. (Haider 2024: 5; kiemelés K. A..)
 
(d)
„[...] a biolingvisztika zászlaja alatt működő nyelvészet valójában nem is törekedett arra, hogy a biológiai tudományokból származó adatokat vagy elméleteket beépítse a saját vizsgálódási körébe.” (Nefdt 2023: 82; kiemelés K. A.).
 
(e)
„[...] még a legcsekélyebb mértékben hihető összefüggést sem sikerült kimutatni a minimalista program és a természettudományok fogalmai és módszertana között.” (Lappin et al. 2000a: 667–668.)
 
(f)
„A biolingvisztikának számos problémával kell szembesülnie és megoldást keresnie rájuk, mielőtt a humán tudományokban érdemi szerepet tölthetne be. A minimalista programmal való kapcsolata nem egyértelmű, ami kétségessé teszi, hogy valóban önálló aldiszciplína-e, vagy csupán egy bizonyos nyelvészeti elmélet új elnevezése. [...] E problémák legtöbbje a nyelv internalista és esszencialista megközelítéséből fakad. Ezáltal leszűkíti hatókörét és egyúttal megakadályozza, hogy a biológusok elfogadják.” (Bickerton 2014: 73; kiemelés K. A.).
 
(g)
„[...] nem csupán arról van szó, hogy nincs biolingvisztika abban az értelemben ahogy ezt a kifejezést a Chomsky hatása alatt álló munkákban használják, hanem nem is lehet. Ennek okai ugyanazok, mint amelyek meggátolják, hogy ugyanebben az értelemben legyen biomatematika vagy biologika.” (Postal 2009: 105; kiemelés az eredetiben)
 
(11.32)(a)-val és (b)-vel kapcsolatban különösen figyelemreméltó, hogy még maga Boeckx is, aki a biolingvisztika legtermékenyebb szószólója – többek között a biolingvisztikai kiáltvány (Boeckx & Grohmann 2007) egyik megfogalmazója, a Biolinguistics című folyóirat alapítója és a biolingvisztikai kézikönyv (Boeckx & Grohmann (eds.) 2013) társszerkesztője – kénytelen beismerni, hogy a transzformációs generatív nyelvészetben a ‘biológia’ emlegetése csak retorikai fogás, és szemben áll a „valódi biológiai kutatással”.7
(11.32)(c)–(f) saját szakterületükön megbízható autoritásúnak tartott tudósok – Hubert Haider generatív nyelvész, Shalom Lappin számítógépes nyelvész, Ryan Nefdt tudományfilozófus és Derek Bickerton evolúcióbiológus – egybehangzó véleményét szemlélteti.8
(11.32)(g) arra utal, hogy amennyiben a transzformációs generatív nyelvészetet azért tekintjük biológiának, mert azt állítjuk, hogy a nyelvi folyamatok az elmében játszódnak le, akkor egyéb tudományágakat is a biológiára kellene redukálni: biológia lesz a matematika, a logika, sőt, hozzátehetjük, az irodalomtudomány, a zenetudomány stb. Ad absurdum9 a bölcsészettudományok túlnyomó többségét ‘biológiának’ kellene tekinteni, hiszen az elmében lejátszódó folyamatok eredményét írják le: az irodalmi alkotások, filozófiai elmélkedések, zeneművek mentális folyamatainak produktumait.
Összegezve, ha szó szerint értelmezzük a chomskyánusok ‘a generatív nyelvészet biológia’ kijelentését, akkor terméketlen ad hoc p-parakonzisztenciaként rekonstruálható p-inkonzisztencia lép fel a (11.21)(c) és a (11.32) alatti kijelentések között. Következésképpen:
 
(11.33)
(11.21)(c) mindaddig fikció marad, amíg követői el nem érik, hogy
 
(a)
a transzformációs generatív nyelvészet önmaga átcímkézése helyett „a valódi biológiai kutatás jeleit” mutatja (lásd (11.32)(a), (b));
 
(b)
a biológusok „nem nevetik ki” (lásd (11.32)(c)) a magukat ‘biolingvistáknak’ nevező nyelvészeket;
 
(c)
a minimalista programban folyó nyelvészeti munka „befogadja a biológiai tudomány adatait vagy elméleteit a saját hatáskörén belül” (vö. (11.32)(d));
 
(d)
legalább „a legcsekélyebb mértékben hihető összefüggést sikerül kimutatni a minimalista program és a természettudományok fogalmai és módszertana között” (vö. (11.32)(e));
 
(e)
internalista és esszencialista háttérfeltevéseit feladja és ezáltal nem akadályozza meg, hogy a biológusok elfogadják (lásd (11.32)(f)); valamint
 
(f)
nem vezet abszurditáshoz (lásd (11.32)(g)).
 
Végül megemlítem Boeckx pálfordulását, amely túllép a (11.32)(a) és (b) alatti idézetek mondanivalóján. Boeckx – a p-modell terminológiája szerint – új források fényében prizmatikusan, ciklikusan és visszamenőlegesen újraértékelte saját érvelési folyamatainak p-kontextusait. Az újraértékelés eredményeként belátja, hogy korábban propagált tételei nem lehetnek plauzibilisek:10
 
(11.34)
(a)
„Berwick és Chomsky a Why only us (2016) című könyvében kifejtett egyszerű, világos, ‘minimalista’ és nagy hatású evolúciós forgatókönyve szükségképpen rossz. [...] Röviden: azért rossz, mert figyelmen kívül hagyja a komparatív evidenciát (‘csak mi’); nem veszi figyelembe azt a többszintű megközelítést, amely szükséges a genotípus és a fenotípus közötti viszony megértéséhez (azzal érvelve, hogy az Egyesítés egyszerű atomi műveletét egyetlen mutáció hozta létre); a diszkussziót a logikai szintre korlátozza, anélkül, hogy akár csak felvázolná tesztelésének plauzibilis módját; és nem foglalkozik a paleotudományok utóbbi évtizedének felfedezéséből származó számtalan tanulsággal.” (Boeckx 2021: 9; félkövér kiemelés K. A.)
 
(b)
Érvelési hiba közvetlenül megfeleltetni egymásnak egy komputációs művelet formális szerkezetét és a hozzá vezető biológiai változásokat. Ez a kapcsolat, melynek végrehajtására az elméleti nyelvészek képesek szeretnének lenni, elméleti munkásságukat közvetlenül relevánssá tenné az evolúcióról szóló kijelentéseik számára. De ez logikailag hibás. [...] Ismételten hangsúlyozom annak fontosságát, hogy megfosszuk nimbuszuktól a Berwick és Chomsky-féle egyszerű megközelítéseket. (Boeckx 2021: 10; kiemelés K. A.)
 
Noha Chomsky követőjeként, elkötelezett biolingvistaként az egyik legfőbb apologétája volt annak az állításnak, hogy a transzformációs generatív nyelvészet – mint azt É. Kiss Katalin narratívája is állítja – biológia, kénytelen volt meghajolni a – saját kifejezésével (lásd (11.32)(b) – „valódi” biológia és evolúciókutatás evidenciái előtt. (11.34)(a) meglepő módon azt az evidencia elhallgatására épülő egysíkú, kirekesztő, abszolutista látásmódot veti Chomsky szemére, amelyet Boeckx korábbi írásaiban (például Boeckx 2006a, 2006b stb.) maga is képviselt, és amelyet a p-modell alkalmazása É. Kiss Katalin narratívájában kimutat. (11.34)(b) pedig ugyanazt az erős p-inkonzisztenciát vezeti le egy érvelési hibából, amelyet a 8.6.2. szakasz rekonstruált. Következésképpen (11.34) ellentétes azzal, amit (11.20) megfogalmaz.
(11.28)(d)-hez három észrevétel kínálkozik.
Először, noha (10.20)(c) nem explikálja a ‘predikció’ terminust, nyilvánvaló, hogy az – mivel összekapcsolja a deduktív-hipotetikus módszerrel – csakis a Hempel–Oppenheim séma szerint értelmezhető.11 A deduktív-nomologikus magyarázatok Hempel–Oppenheim sémája az univerzális törvények alapján szükségszerűen bekövetkező, térben és időben lejátszódó eseményekre vonatkozik. Logikai szerkezete modus ponens. Az explanandum a megmagyarázandó, térben és időben lejátszódó eseményt leíró kijelentés. A magyarázatot az explanans adja meg, mely két részből áll: egy vagy több univerzális törvény-kijelentésből és a kezdeti feltételeket leíró antecedens-kijelentésekből. Egy térben és időben lejátszódó eseményt akkor tekintünk megmagyarázottnak, ha az explanandum logikailag érvényes konklúziója explananst alkotó premisszáknak. A predikció (előrejelzés) szerkezete nem különbözik a tudományos magyarázatétól. A különbség az explanandum időpontjában van. A magyarázat esetében az explanandum egy múltbeli eseményt ír le, míg predikcióról akkor beszélünk, ha az explanandum egy jövőbeli eseményre vonatkozó, az explanansból deduktíve következő kijelentés.12
Az 1970-es évek tudományelméleti vitái óta tudjuk, hogy a ‘predikció’ terminus nem alkalmazható a generatív nyelvészetre abban az értelemben, amelyben az analitikus tudományelmélet standard nézete a már régen elavult Hempel–Oppenheim-féle deduktív-nomologikus sémából kiindulva a fizika példáján használta.13 Ez még világosabb az E-nyelv (külső nyelv) és az I-nyelv (belső nyelv) terminusának a bevezetését követően (lásd a (2.12)(d) pontot). A paradigmatikus nomologikus tudománynak tartott fizika térben és időben lejátszódó események jövőbeli bekövetkeztét tartja törvények alapján megjósolhatónak. Ugyanakkor a transzformációs generatív nyelvészet – mint a 3.3.1.1. szakaszban láthattuk – éppen az E-nyelv, azaz a térben és időben lejátszódó, megfigyelhető nyelvi események, a beszédszituációkban elhangzó megnyilatkozások vizsgálatát ítéli tudománytalannak és zárja ki a nyelvtudomány egészéből. A chomskyánizmus szerint „[...] az E-nyelv vagy külső nyelv vizsgálata tudományosan elfogadhatatlan” (Nefdt 2019: 2; kiemelés K. A.). (11.20)(a) is hangsúlyozza, hogy az E-nyelvet nem, hanem csak az I-nyelvet tekinti a transzformációs generatív grammatika tárgyának. Chomsky kijelenti, hogy „az I-nyelvek nem az agy részei, hanem az elme komponensei [...]. Elmén absztrakt entitások rendszerét értem” (Chomsky 1987: 182; idézi Postal 2012: 12). Viszont, ahogy a 8.6.2. szakasz felhívta rá a figyelmet, az absztrakciók per definitionem nem térben és időben lejátszódó, megjósolható, „bizonyos feltételek fennállása esetén” a jövőben „szükségszerűen” bekövetkező események.14 Következésképpen az I-nyelv nem lehet a deduktív-nomologikus magyarázatok tárgya.
Másodszor, miután a ‘predikció” terminust a generatív nyelvészet felől közelítettük meg, most a biológia sajátosságaihoz viszonyítjuk. A ‘predikció’ terminus, ahogy a narratíva használja, a biológiára vetítve is erősen problematikus. Ennek belátásához vessük össze (11.35)(a)-t (11.35)(b)-vel és (c)-vel:
 
(11.35)
(a)
„Ha a grammatika egy genetikailag determinált biológiai rendszer megnyilvánulása, joggal feltételezhetjük, hogy a grammatikát is az anyagi világban megismert szigorú, kivételt nem ismerő törvények szabályozzák.” (É. Kiss 2007: 166).
 
(b)
„Ha a biológiának nincsenek saját természettörvényei, akkor magyarázatait más tudományágak, mindenekelőtt a fizika és a kémia magyarázataira kell felépítenie, és ily módon nem nyújthat önálló tudományos magyarázatokat. A biológia státusára nézve egy ilyen helyzet nyilvánvaló leértékelést jelentene: a biológia, legalábbis ami az általa nyújtott magyarázatokat illeti, a fizikára és a kémiára lenne redukálható [...]. Azonban a problémát megfordíthatjuk: lehet, hogy nem a biológiával van probléma, hanem a természettörvények hagyományos felfogásával és/vagy a magyarázatok deduktív-nomologikus modelljével.” (Reydon 2017: 272; kiemelés K. A.)
 
(c)
„[...] a biológiai tudományban a magyarázatnak több módja van, melyekben a természeti törvények nem játszanak központi szerepet (bár a háttérben meghúzódhatnak törvények vagy a törvényekhez hasonló általánosítások) és melyek ennek megfelelően nem illenek a tudományos magyarázatok deduktív-nomologikus modelljébe.” (uo.: 274; kiemelés K. A.)
 
A szerző narratívájának egy korábbi, A nyelvészet mint természettudomány címmel megjelent kifejtésében a (11.35)(a)-ban idézett mondat olvasható. (11.35)(a) egyetlen kijelentése három különböző tényezőt kever össze: a biológia által vizsgált „genetikailag determinált” rendszereket, a fizika által vizsgált „anyagi világot” és az analitikus tudományelmélet standard nézetének deduktív-nomologikus sémájában megjelenő, oksági magyarázatokra és előrejelzésekre alkalmasnak vélt, „kivételt nem ismerő törvényeket”. Egyrészt nem minden fizikai törvény kivételt nem ismerő, hiszen vannak statisztikai törvényszerűségek is. Másrészt (11.35)(a) preszuppozícója az a kijelentés, hogy ‘minden genetikailag determinált biológiai rendszert kivételt nem ismerő törvények szabályoznak’.15 Viszont abból, hogy vannak kivételt nem ismerő fizikai törvények, melyek biológiai folyamatok alapját jelentik, nem következik plauzibilisen, hogy minden genetikailag determinált biológiai rendszert kivételt nem ismerő törvények irányítanak, amelyek alapján tér-és időbeli biológiai események bekövetkezte megjósolható. Következésképpen a ‘kivételt nem ismerő törvényeket’ feltételező predikciók sem lehetségesek. Az ezzel ellentétes kijelentés érvelési hibává alakítja a narratíva e ciklusát.
Mint (11.35)(b) jelzi, a Hempel–Oppenheim séma a biológiára nem alkalmazható, mert az „talán egyáltalán nem rendelkezik természettörvényekkel” (Reydon 2017: 274), legalábbis kivételeket nem ismerő univerzális törvényekkel, melyek szükségszerűen bekövetkező biológiai eseményeket jeleznek előre.16 Mint említettem, a deduktív-nomologikus előrejelzések ugyanazt a logikai sémát követik, mint a deduktív-nomologikus magyarázatok. Következésképpen, ha nincsenek a biológiában deduktív nomologikus magyarázatok – mint ahogy azt (11.35)(c) kimondja – akkor ebben az értelemben predikciók sincsenek.17 Más értelemben, korlátozott érvénnyel, lehetnek tudományos magyarázatok (például funkcionális vagy történeti magyarázatok) a biológiában, de a narratíva, a plauzibilis érvelés lehetőségét ezúttal is elszalasztva, ezekre nem utal.18 Reydon (2025: 65; kiemelés K. A.) világosan megfogalmazza, hogy „az evolúciós biológia számos különböző magyarázati módot foglal magában, és nincs egyetlen olyan magyarázati mód, amelyhez az evolúciós biológia összes magyarázata szigorúan igazodna”.
A (11.28)(d)-hez közvetlenül kínálkozó harmadik észrevétel, hogy mivel a minimalista program jelenleg előtérben álló legfontosabbnak tekintett témája a nyelvi képesség evolúciója – melynek kulcsa az ember nyelvi képességét a nem-emberi kommunikációtól megkülönböztető, Egyesítésnek nevezett rekurzió matematikai művelete (lásd például Chomsky 2018) – különösen tanulságos Charlat et al. (2023: 287; kiemelés K. A.) összefoglalása a fizikai törvények, a rekurzió művelete és az evolúciós változások viszonyára vonatkozó jelenlegi tudásunkról: „A biológia [...] egyesítő elve, a természetes kiválasztás révén történő evolúció, jelenleg nincs a fizika eszközeivel kifejtve. [...] nem látszik redukálhatónak egy standard rekurzív függvényre, amely időlépések során állandó maradna.”
Összegezve: Az e szakaszban kimutatott számos érvelési hiba következtében az érvelési ciklus nem járulhat hozzá a narratíva heurisztikus céljának az eléréséhez.
A fenti érvelés arra mutat rá, hogy mindaddig, amíg a narratíva érvelési folyamatában meghatározó szerepet tölt be
 
  • az elsietett általánosítás érvelési hiba,
  • az argumentum ad verecundiam,
  • az evidencia elhallgatása,
  • az erős p-inkonzisztencia,
 
és mindaddig, amíg a szerző nem tisztázza, hogy egészen pontosan
 
  • mi az a ‘bizonyos’ biológiai jelenség, amelynek a bekövetkezte a narratíva szerint univerzális törvények alapján előre megjósolható,
  • a biológia mely résztartományának a tárgya,
  • a biológusok milyen módszerrel vizsgálják, és
  • a biológia egészen pontosan mely módszereit alkalmazzák a generatív nyelvészeti kutatásban,
 
addig (11.28)(d)-hez nem rendelhető pozitív plauzibilitási érték, és ennek következtében (11.21)(c)-hez sem.19
Természetesen nem a jelen könyvnek kell megoldania a biológia tudományelméletének és a nyelvtudás biológiájának vitatott alapproblémáit. A (11.20) kijelentéseinek plauzibilitását vitató érvelés célja nem a nyelvtudomány és a biológia konstruktív együttműködésének a megkérdőjelezése. Az e szakaszban felsorolt érvek nem a nyelvi képesség biológiai alapjainak a kutatása ellen szólnak, hanem mindössze arra utalnak, hogy az itt vizsgált narratíva – a chomskyánizmus hibás és ezért megbízhatatlan ontológiájára korlátozva kijelentései forrásait – nem tudott megbízható közvetlen és közvetett források alapján pozitív plauzibilitási értéket rendelni ahhoz a kijelentéshez, amely ‘tény’-ként állapítja meg, hogy a transzformációs generatív nyelvészet biológia. Hasonlóképpen, a következő szakasz észrevételei sem érintik a nyelvtudás biológiai alapjainak a transzformációs generatív nyelvészettől eltérő keretben történő kutatását. A narratíva érvelési folyamatával van baj, és nem azzal a törekvéssel, hogy megértsük a nyelvtudással összefüggő biológiai tényezőket.20 A baj pedig az, hogy míg a narratívában érintett viszonyok az ember nyelvi képessége, a biológia, a fizika és a matematika között komplexek, roppant bizonytalanok és csupán igen nagy óvatossággal kezelhetők, a narratíva – a bizonytalanság tudomásul vétele, a problémák felismerése, az egymással ütköző alternatívák pluralizmusának elfogadása és forrásaiknak plauzibilitási megfontolások fényében történő összevetése helyett – egyetlen, plauzibilis érveléssel alá nem támasztott, privilegizált álláspontot tüntet fel abszolút igazságként.21
1 Vö.: „Vannak olyan tudományos helyzetek, amelyekben a predikció lehetetlen – ilyen például a természetes kiválasztás darwini elmélete, amely leginkább a múlt történeti esetlegességeinek lehet a magyarázata” (McGrath 2019: 98). A nyelvtudás biológiájának összefoglalásához lásd Andrews & Kiran (eds.) (2025), Pléh (2014a), (2014b), (2021).
2 Everett (2005), (2012) hosszú és szisztematikus vizsgálatok eredményeképpen azt a hipotézist fogalmazta meg, hogy az Amazóniában (Brazíliában) beszélt pirahã nyelvben nem létezik az ‘Egyesítés’ (‘Merge’; Chomsky korábbi matematikai terminusával: rekurzió) művelete. A hipotézis nagy vihart kavart. Mivel a jelenlegi chomskyánizmus alaptételeközponti művelete az Egyesítés (Chomsky 2018, Hauser et al. 2002, Fitch et al. 2005), melyet véleménye szerint az evolúció során egy mutáció hozott létre, ezért egyetlen olyan nyelv felfedezése, amelyben nincs Egyesítés, elegendő az univerzális nyelvtan és ezzel a minimalista program alaptételének cáfolatához. Bár Everettet Chomsky egy Brazíliában megjelent újságcikkben sarlatánnak nevezte (https://www1.folha.uol.com.br/fsp/ciencia/fe0102200904.htm), hipotézisének komolyságát jelzi, hogy a Language 2009-ben megjelent 85. kötete csaknem száz oldalon közölte a vita egy részét. Everett hipotézisének tömör magyar nyelvű értékeléséhez lást Dékány (2019: 38–39). A nyelvtan genetikai hátterével kapcsolatos vitákhoz lásd még Pléh (2021).
3 Vö.: „Waddington volt az első fejlődésgenetikus és valószínűleg a legjelentősebb fejlődésbiológus a molekuláris biológiát megelőző időszakban” (Bard 2008: 188).
4 (11.31) kijelentéseit idézi Boeckx (2006a: 131 kk.).
5 Az ‘elsietett általánosítás’ fogalmához lásd a 8.3. szakaszt, az evidencia elhallgatásához pedig a 8.6.3. szakaszt.
6 Arra, hogy a minimalista programban képviselt ‘biolingvisztika’ (melynek központi témája a nyelvtan evolúciója) meghaladja a kompetens biológusok és pszichológusok ingerküszöbét, látványos példa Fodor & Piatelli-Palmarini (2010) fogadtatása. Ez a könyv elnyerte a ‘2012 legmegvetettebb tudományos könyve’ (‘The Most Despised Science Book of 2012’) címet (https://www.theguardian.com/commentisfree/belief/2013/jan/04/most-despised-science-book-2012; letöltve 2025.01.24.). Például egy biológus recenzens – aki szalmabábérvelést és egyéb érvelési hibákat, valamint a szerzők inkompetenciájából származó szakmai tévedéseket mutat ki a könyvben – a következő konklúzióra jut: „Mivel a szerzők a saját területükön prominensek, az olvasók egy része feltételezheti, hogy az evolúció-kutatás szaktekintélyei, akik egy kiváló és fontos könyvet írtak. Ők nem azok, és a könyv nem az.” (Futuyma 2010: 693; kiemelés K. A.) A tanulság: a szakmai kompetencia (azaz a termékeny érvelési folyamatban megjelenő plauzibilis argumentum ad verecundiam, lásd a 8.5.2. szakaszt) fontos forrása a kijelentések plauzibilitási értékének.
7 Sőt, Boeckx (2010: 504; kiemelés K. A.) eljut egyenesen annak kijelentéséig, hogy a „nyelvészeti minimalizmus gondolatkísérletek sorában a legutóbbi”. Ha – ezek szerint – a transzformációs generatív nyelvészet teljes története gondolatkísérletek sorozatából áll, akkor szó sem lehet mindarról, amit (11.20)(b) állít. A 11.3.3. szakasz megállapításához csatlakozva, itt is a chomskyánus narratíva reflektálatlanságából származó erős p-inkonzisztenciára derül fény, ami a chomskyánizmus önképét kaotikussá teszi. A gondolatkísérletek szerkezetét és működését a nyelvtudomány egyik részterületén Kertész (2026) elemzi esettanulmányok alapján.
8 Chomskynak a nyelv evolúciójára vonatkozó kijelentéseit (Chomsky 2018 [2016], Berwick & Chomsky 2016, Hauser et al. 2002, Fitch et al. 2005) vitatják nyelvészek és pszichológusok (Jackendoff & Pinker 2005, Pinker & Jackendoff 2005). Lásd még Pléh 2014b).
9 Az argumentum ad absurdum érveléshez lásd részletesen Rescher (2024).
10

Lásd még ehhez Martins & Boeckx (2019), (2020), Berwick & Chomsky (2019). Az az érvelési hiba (‘half-Merge fallacy’), amelyre az idézet utal, hasonló a metaforikus érvelési hibához abban a tekintetben, hogy a premissza és a konklúzió között át nem hidalható kategoriális különbség van:

„[...] az Egyesítés formális egyszerűségéből nem lehet azokra az evolúciós lépésekre következtetni, amelyeknek az eredményeként jött létre. [...] Az a premissza, hogy létezik az Egyesítés, és hogy nincs fél-Egyesítés, a formális elemzés tartományában van, míg a konklúzió arról szól, hogy hogyan fejlődött ki, ez pedig egy egészen más tartományhoz, a biológiához tartozik. (Martins & Boeckx 2020: 2; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K.A.)

E problémához, ill. (10.25)-höz lásd a 8.6.2. szakaszt is.

11

A deduktív-nomologikus magyarázatok Hempel–Oppenheim sémája:

Premisszák (explanans):
 
(a)
L1, L2, ..., Ln (univerzális törvények leírása)
(b)
C1, C2, ..., Cn (kezdeti feltételek leírása)
Konklúzió (explanandum):
 
(c)
p (térben és időben lejátszódó esemény leírása).

A deduktív-nomologikus magyarázat akkor adekvát, ha
  • az explanandum logikailag helyesen következik az explanansból,
  • az explanansban van legalább egy univerzális természettörvény,
  • az explanansnak van empirikus tartalma,
  • az explanans kijelentései igazak, és
  • az első és a harmadik feltételből következően az empirikus tartalom követelménye az explanandumra is vonatkozik.
12 Lásd ehhez részletesen Hempel (1965), Stegmüller (1983). Megszületésétől kezdve a deduktív-nomologikus séma a viták kereszttüzében állt, a 20. század második felében pedig végképp kikopott a tudományelméletből.
13 A Hempel-Oppenheim séma generatív nyelvészeti alkalmazását Kertész (2021: 2.3. szakasz) [2001] részletesen elemzi. A vitához lásd az ott hivatkozott irodalmat, vö. különösen Wunderlich (Hrsg.) (1976), Itkonen (1978), (2013b), Perry (ed.) (1980).
14

Negatív példaként említem:

„A deduktív-nomologikus modell szerint a predikció a tudományos folyamat más időpontjában történő magyarázat. Vegyük példaként a Komplex NP megszorítást a generatív grammatikában. Ez a törvény vagy szabály azt állítja, hogy a mozgatás [‘movement’] vagy kimozgatás [‘extraction’] bizonyos típusai egy komplex főnévi csoportból (mely alárendelt mellékmondatot tartalmaz) szigorúan tilos. Ez a törvény megjósolja [‘predicts’] a ‘szintaktikai szigetek’ vagy olyan egységek létezését, amelyekből lehetetlen a mozgatás vagy kimozgatás.” (Nefdt 2025: 33).

Az idézet a deduktív-nomologikus séma teljes félreértelmezését szemléleti. Először is, az itt említett példa nem térben és időben lejátszódó – azaz mérhető – eseményekre vonatkozik. Szó sincs egy jövőbeli esemény bekövetkeztének az előrejelzéséről. Amit Nefdt leír, az ‘analitikus indukció’-ként – azaz a plauzibilis érvelés egyik technikájaként – rekonstruálható, melyet a jelen könyv 12. fejezete fog bemutatni. Másodszor, jól tudjuk, hogy a grammatikalitási ítéletek bizonytalanok, és különböző anyanyelvű beszélők eltérően ítélhetik meg mondatok grammatikalitását. Ennek tudatában implauzibilis azt állítani, hogy egy adott szerkezetet a jövőben minden anyanyelvi beszélő szükségszerűen grammatikailag helyesnek vagy helytelennek fog ítélni. Harmadszor, az is jelzi a fogalomzavart, hogy az idézet összemossa a ‘törvény’-t és a ‘szabály’-t, noha azok logikai szerkezete és funkciója egészen eltérő.

15 (11.35)(a)-ban az ‘egy’ univerzális kvantorként fordítandó le logikailag.
16 Rosenberg (1996: 134–156) differenciált és részletes áttekintést nyújt arról a problémáról, hogy vannak-e ‘törvények’ a biológiában, és amennyiben igen, milyenek. Az ezzel a témával foglalkozó fejezet sokatmondó címe: „A biológiában (szinte) nincsenek egzakt törvények”. Lásd még például Beatty (1995).
17 E problémakör biológiai szempontú összefoglalásaihoz lásd Reydon (2025) és de Crest et al. (eds.) (2023). Sokatmondó az is, hogy a fizika és az evolúció kérdéskörét az összegzés igényével tárgyaló, itt említett művek figyelmen kívül hagyják Chomsky evolúció-elmélet. A nyelvtudás biológiai alapjaira vonatkozó alternatív nézetek tömör bemutatásához lásd Nefdt (2025: 14 kk.), nyelv és elme viszonyának alternatív megközelítéseiről pedig Gentner & Goldin-Meadow (eds.) (2003), valamint van der Hulst (2024) nyújt áttekintést.
18

A természeti törvények vagy determinisztikusak vagy statisztikaiak. A narratíva nyilvánvalóan determinisztikus törvényekre utal – ennek minden következményével együtt – hiszen a transzformációs generatív nyelvészet deklarált deduktivizmusa kezdettől fogva összeegyeztethetetlen a statisztikai törvényekkel:

„A beszélőnek az a képessége, hogy nyelvtanilag helyes megnyilatkozásokat hoz létre és ismer fel, nyilvánvalóan nem olyan fogalmakon alapszik, mint a statisztikai gyakoriság és hasonlók. [...] A strukturális elemzést nem szabad úgy értelmezni, mint egy vázlatos összefoglalást, amelyet a teljes statisztikai kép tompa kontúrjainak élesebbé tételével kapunk meg. [...] nem mutatkozik összefüggés a statisztikai előfordulás és a nyelvtani helyesség között.” (Chomsky 1995b: 19–20).

19 Érdemes elolvasni a Max-Planck-Gesellschaft Nijmengeni Kutatóintézetének nyelvészek számára is könnyen követhetően kifejtett kutatási beszámolóját, amely differenciáltan és kompetensen foglalja össze a nyelvtudás genetikai alapjára vonatkozó eredményeket. Summája: „[...] a nyelvi gén nem létezik.” https://www.mpg.de/10751617/simon-fisher-language-research (letöltve 2024.16.05). Lásd még Pléh (2021).
20 Lásd ehhez a 3.4.1. szakaszban a diszciplináris határokat átlépő redukcióról mondottakat is.
21

Arról, amit a nyelvtudás neurobiológiai alapjairól jelenleg tudhatunk, részletes áttekintést nyújt Friederici (2017). Megállapítja azokat az agyi folyamatokat, amelyek összjátéka szerepet játszhat a nyelvtudásban. Azonban arra a kérdésre nem tud válaszolni, hogy a transzformációs generatív nyelvészetben feltételezett elvek, paraméterek, műveletek, frázisok milyen anatómiai paraméterekkel, milyen biokémiai folyamatokban vannak jelen az agyban. A kapcsolat a minimalista elemzésekben feltételezett reprezentációk és az agy biológiája között továbbra sem támasztható alá. Könyve utolsó mondataiban így fogalmazza meg végkövetkeztetését:

„A nyelv teszi lehetővé számunkra, hogy másokkal együtt közösen tervezzük a jövőt, és hogy narratívákon keresztül tanuljunk a múltból. A nyelv a társadalmi és kulturális kapcsolataink alapját képezi nemcsak az ‘itt és most’-ban, hanem – ami még fontosabb – a ‘ott és majd’-ban is. [...] Evolúciós szempontból továbbra is nyitott kérdés, hogy az emberiség azért fejlesztette-e ki a nyelvet, hogy ezekre a szükségletekre választ kapjon, és hogy a nyelv megjelenése határozta-e meg a homo loquenst mint kulturális lényt.” (Friederici 2017: 231)

Noha Friederici chomskyánusnak vallja magát (könyvéhez Chomsky írta az előszót), az idézet tanúsága szerint differenciált biológusi szemlélete távol áll É. Kiss narratívájának abszolutista biologizmusától.

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave