A beszédértés olyannyira szerves része az interakciónak, hogy a tesztalkotók számára rendkívüli nehézséget jelent a beszédértés elkülönített vizsgálata. Ez azonban nem szolgálhat magyarázatul arra a tényre, hogy kisebb mértékben vizsgáljuk, mint más készségeket, holott egyértelműen sokra tartjuk: az értettséget feltételként kezeljük a beszédben. A hallásértés tudatos fejlesztésének hiánya először az anyanyelvi készségek tartományaiban érhető tetten. Többnyelvű országokban egész tesztrendszerek vigyázzák az anyanyelvi értés fejlettségének szintjeit. Mondhatjuk persze azt, hogy Magyarország több mint fél évszázados egynyelvűsége elaltatta éberségünket: az anyanyelvi értést mindenkinek kijáró égi adományként fogjuk fel, adottnak tekintjük. A hallásértés nagyobbik fele némán, detektálatlanul zajlik: a nem interaktív hallásértés kognitív műveleteinek sikerességéről kevés adattal rendelkezünk. Elképzelhető, hogy akár a fejletlenség, akár a begyakorlottság hiánya az anyanyelvi értés területén milyen hátrányokat okozhat az idegen nyelvek tanulásában, a célnyelvi anyagok megértésében. Bármely nyelvtanítási helyen, bármely nyelvtanítási szinten kívánatos, hogy a tanár felmérje az anyanyelvi értés fejlettségét, mert annak ismeretében célzottan képes tanítani. Bizonyos küszöbszintek alatt kevéssé remélhető, hogy az idegen nyelvi értés számottevően javulhat. Az anyanyelvi és a célnyelvi értés kapcsolata, fejlődése minden bizonnyal a közeljövő egyik fontos kutatási témája lesz.