Olvasástechnikai szempontból az olvasási készség azonos képi kód esetén (ugyanaz az ábécé) transzferábilis. A kijelentés azonban a dekódolás sebességére vonatkozik, és még ez is csak akkor igaz, ha az anyanyelven már sikerült egy bizonyos küszöbszintet elérni. Ha ez az automatizmus hiányzik, az idegen nyelvi olvasástanulás (nem is beszélve más betűrendszerekről) akár kioltó hatású is lehet. Az olvasás egyik komponensének – ha úgy tetszik, technikai feltételének – a kiragadása közelebb visz bennünket ahhoz a (hamis) ellentéthez, amelyet a szakirodalom többnyire az olvasás dilemmájaként ábrázol: nyelvi probléma-e az olvasásértés, vagy csak technikai értelemben vett fejlettség, automatizáltság kérdése (vö. Alderson-Banerjee, 2002). Nem szerencsés az értésnek és tulajdonképpen a sebességnek ilyen szembeállítása (kicsit a beszéd pontosságának és folyamatosságának szembeállítására emlékeztet), hiszen természetes „előfordulásában” az olvasásnak egy bizonyos sebessége elvárás, de nincs arányban a szöveg értettségének mélységével. (Például ha valaki gyorsan olvas, attól még az értettség lehet gyenge, de lehet közepes vagy kiváló is.) Jól fejlett olvasási készség esetén az olvasás tempója és az értettség mértéke kéz a kézben járnak. Állításunk persze nem jelenti azt, hogy ez a látszólagos ellentét nem lesz továbbra is a nemzetközi olvasáskutatás egyik kedvelt célpontja.