Közhelynek tűnő megállapítás, hogy a legjobb vizsgafeladatokat a nyelvtanítás napi gyakorlata produkálja. Manapság a kommunikatív tesztelés hívei inkább azt állítják, hogy a legjobb vizsgafeladatokat maga az élet produkálja. Ennek alapján a legjobb vizsgafeladatok kiválogatása valójában két halmaz metszete: az egyikben a szükségletelemzéssel is feltárható olyan tényleges írott műfajok szerepelnek, amelyeket elvár tőlünk az élet. A másik halmaz azon írásos gyakorlatok összessége, amelyeket a nyelvtanítás során az idegen nyelvek tanításának gyakorlata módszertani fegyvertárában felhalmozott. A kérdés az, hogy az előbbi csoportból autentikussága, míg az utóbbiból működőképessége révén bekerülhet-e akármelyik technikai megoldás. Ha a valós életben az iskolában vagy a vizsgákon használható írástechnikák csereszabatosak lennének, akkor eltagadnánk a szituáció jelentőségét a nyelvi megnyilvánulásokban? Szerencsére a felmerült kételyekre nem kell filozófiai választ adni, elég, ha a kiválasztott technika a vizsgán működőképes. Az viszont igaz, hogy ezek a halmazok nem kerülhetnek be teljes terjedelmükkel a vizsgák szövetébe, ugyanis nem minden gyakorlat alkalmas például arra, hogy vizsgafeladat legyen. A különbséget leginkább ott lehet tetten érni, hogy egy vizsgafeladat az értékelési rendszerek sajátosságai következtében „be van drótozva”, amely valami olyasmit jelent, hogy jól darabolható az értékelési pontok szempontjából, jó fogódzók vannak a szövegben az analitikus vagy a több dimenziót egyszerre figyelő skálák igényének kielégítése céljából. Egymást itt-ott átfedő, de le nem fedő entitásokról van tehát szó, amelyek arra serkenthetik a tesztalkotókat, hogy a nyelvtanítás mesterségének mindennapi gyakorlatából is kiemelve próbálkozzanak új teszttechnikákkal, ugyanakkor a valós életbeli elvárások tényleges gyakoriságát sohase tévesszék szem elől. Nem teszi könnyűvé a tájékozódást az a tény, hogy a legtöbb nyelvpedagógiai szakkönyv több tucatra becsüli azoknak az írásbeli műfajoknak a számát (a panaszos levéltől a naplóírásig, a köszönőlevelektől a tanúvallomásig stb.), amelyeket a mindennapi életben leggyakrabban használunk.