A feljegyzések szerint a Harvard College 1875-ben ajánlott először felvételi vizsgát az élő nyelvekből, ahol a franciavizsgán például könnyű prózai szöveget kellett első látásra fordítani, és nyelvtani tudás helyett elsősorban jó kiejtést és beszédkészséget is reméltek a befogadók. A nyelvtanítás történetéből közismert, hogy a Modern Language Association vizsgálata – amely egybeesett a magyar millenniummal – évtizedekre meghatározta az idegen nyelvek tanításának szemléletét Kanadában és az Egyesült Államokban (a Tizenkettek Bizottságának jelentése). Ekkor a vizsgákon már hemzsegtek a nyelvtani feladatok, nem könnyű szöveget kellett fordítani, hanem Corneille-t és Voltaire-t. A századfordulón létrejött a felvételikért felelős College Entrance Examination Board, amelynek vizsgáit először 1901-ben ajánlották. Ezek a tesztek évtizedeken át meg-megújulva az újvilág leghíresebb felvételi vizsgáivá váltak (az első írásbeliket egyébként több mint ötszázan tették le franciából, és ugyanennyien németből, mellette volt még kétezer latinból, de más nyelv nem). Évtizedeken át az irodalmi-filológiai hangsúly uralkodott a fordításokban és a fogalmazásokban, valamint a nyelvtani formalizmus mindenütt a nyelvi mérésekben.