Ezt a validitást is statisztikai módszerekkel lehet bizonyítani, amennyiben keresni kell egy olyan, az adott teszttől független kritériumot, amelynek segítségével a vizsgált teszt érvényessége mintegy kívülről igazolható. Erre a célra leggyakrabban egy már bevált, elfogadott, tekintélyes, standardizált tesztet szoktak használni (szelídebb esetekben, iskolai kontextusban azonban a tanár megalapozott véleménye is elfogadható). A kritériumfüggő validitásnak, amelyet ismérv szerinti validitásnak is hívtak már, két alcsoportja van: az ún megegyező vagy egyidejű validitás (concurrent validity), illetve a jósló vagy előrejelző validitás (predictive validity). Ezeknek a vizsgálatoknak a sikere a külső tényező, a kritérium gondos megválasztásától is függhet. Az összehasonlítás eredményeként tehát megkapjuk a megegyező validitás együtthatóját, amely a vizsgált teszt érvényességét mutatja külső, már elismert mércékhez képest. A prediktív validitás annyiban különbözik a megegyező validitástól, hogy későbbi tesztek eredményét egybevetik a már korábban elvégzett teszt mutatóival. Tipikus példa a felvételi tesztek és a későbbi eredmények egybevetése: így lehet bizonyítani egy felvételi teszt előrejelző képességeinek érvényességét.