Mindaz, amit A nyelvi tesztelés világa: alapfogalmak című fejezetben eddig elmondottunk, a klasszikus tesztelméletre vonatkozik, amelynek alaptételét: valódi pontérték = megfigyelt pontérték + hiba (Gulliksen, 1950) már tárgyaltuk. Szó esett a legfontosabb jóságmutatókról, amelyeknek a fő problémája az, hogy populációfüggőek. Ezzel szemben kevés szó esett a klasszikus tesztelmélet matematikai megoldásairól, amelyeknek bölcsészek számára megközelíthető egyjelzős lényege az, hogy determinisztikusok. A döntő változás a modern tesztelméletben ez utóbbihoz képest az, hogy probabilisztikus jellegű, amely annak a valószínűségét (vagy valószínűtlenségét) figyeli és kvantifikálja, hogy egy adott itemre az adott személy helyesen válaszol-e vagy sem. A helyes válasz az egyén képességeitől és az adott tesztlépés nehézségi fokától függ. Abban az esetben, ha egy koordináta-rendszerben a függőleges tengelyen a valószínűséget, a vízszintes tengelyen pedig az egyén képességét ábrázoljuk, akkor ikonikusan is megjelenik az adott tesztlépés megkülönböztetőképessége: minél meredekebb ennek a görbének a lejtése, annál magasabb a tesztfeladat diszkrimináló ereje. A vizuális érzékelhetőség érdekében bemutatunk néhány jellegzetes ábrát. (P = a helyes válasz valószínűsége, 0 = a vizsgázó képessége és a tesztitem nehézsége.)