Az áttekinthetőség kedvéért tömören bemutatjuk, hogy melyek a legismertebb technikák. Az objektív teszttechnikák eredeti csoportosítása Heatontól (1975: 13) származik, a későbbi szerzők ugyan bővítették ezt a listát, de az alaptípusok változatlanok. Az objektív teszttechnikák legismertebb és legfejlettebb formája az objektív feleletválasztós teszt (MC = multiple choice). Az alapelv az, hogy egy rövid, tömör mondattal megteremtjük azt a (nyelvi) helyzetet, amelynek ösztönző hatására a többnyire négy válasz közül kiszemeljük az egyetlen helyes választ. Az indító, gyakran hiányos mondatot vagy kérdést eredetileg törzsnek vagy talpnak nevezték (stem), de ezzel az erővel hívhatnánk akár futóműnek is, hiszen mintegy erre szerelve gördül a teszt. A lehetséges válaszok (options) között csak egyetlen helyes válasz van (correct option), a többi válasz szerepe valójában a félrevezetés (distractors). A kísértés akkor nagy, és a tesztitem csak akkor vizsgál valóban szilárd (de passzív) tudást, ha a disztraktorok nagyon élethűek és mindenképpen lehetségesnek látszanak. A magyarok által készített tesztitemek annyiban lehetnek jobbak a nemzetközi átlagnál, hogy a tesztírók tudatosan építhetnek a két nyelv kontrasztivitására, különös tekintettel a tanításban fellelhető gazdag arzenálra. A helyes válasz megjelölése történhet bekarikázással, ikszeléssel vagy akár tényleges szövegkiegészítéssel magában a stimulusban.