Az emberfők sora, amely lehetővé teszi a címben megjelölt fogalomsort, egy standard felé törekszik, amelynek mibenlétét mindig könnyebb körülírni az egyéni nyelvtudások hiányosságaival, mint egy elképzelt tökéletes nyelvtudás részletezésével. Nyelvi állapotok összességéről van tehát szó, amelyek naponta változnak egy viszonylagos állandóban: a fejleményeket nyelvőrök, nyelvészek, nyelvesztéták hada árgus szemmel figyeli. Az erőfeszítéseik ellenére az ideálisnak feltételezett vagy mostanában inkább már közösen elfogadott és támogatott standard egyfolytában átalakul. Témánk szempontjából lényegi, hogy a nyelvi standard minél részletesebb elemzése megtörténjen, mert a nyelvi tesztelések céljából csak így lehetnek pontosak azok a párhuzamok, illeszkedések, amelyekre a mérések támaszkodhatnak. Nemcsak az egyéni nyelvtudások mutatnak rendkívüli változatosságot, hanem a standard körül képletesen szólva vízszintesen és függőlegesen elhelyezkedő nyelvváltozatok is: „vízszintes” nyelvváltozatoknak tekinthetjük a nyelvjárásokat és azok további változatait; „függőleges” nyelvváltozatoknak pedig a foglalkozásokhoz kötődő szakzsargont, a rejtőzködéshez kötődő diáknyelvet és argót. A társadalmi helyzet determinálhat más változatokat is: például tanult és tanulatlan kontrasztja, etnikai eredetű akcentusok, illetve a társadalmi kiszolgáltatottság helyzetéből következő torzulások. Általában kevés olyan nyelvi teszt kerülhet a kezünkbe, amely a standardtól való eltéréseket is vizsgálja.